Ez a videóriport az eddig megszokottól eltérően nem a támogatott gyerekek lakhelyén készült...mert az sajnos most éppen nincs. Így a felvétel a mi házigazdánk nappalijában készült. A riport készítésekor állandó segítőnk (a házigazdánk) sem tudott jelen lenni, így tolmácsunk a felesége, aki azért kicsit hadilábon áll még az angollal...de szerintünk így is érthető minden, amit a gyerekek mondanak. És ha valaki kiváncsi arra, hogy miért veszítette el ez a család az otthonát és mi lesz velük ezek után, az kattintson a tovább gombra. Aki ezt megteszi, az ráadásul még egy további riportot is talál amelyben az édesanyja mondja el, hogy miért érzi fontosnak a gyerekek tanítatását.

Mielőtt azonban belefognánk abba, hogy mi is történt a család otthonával kezdjük egy rövid kis családismertetéssel. A gyerekek apukája pap, így azt is lehet tudni, hogy a legmagasabb kasztba, a brahmanok kasztjába tartozik. De mielőtt valaki elhamarkodottan azt a következtetés vonná le, hogy ez automatikusan azt jelenti, hogy jól élnek, gyorsan elmondom: ez nincs így. Myshra apuka egy nagyon szegény környéken pap, így a család bevételei is igen szerények. Ráadásul hivatásánál fogva sokat kell utaznia, illetve bizonyos külsőségeknek is meg kell felelnie, ami szintén igencsak megterhelő a családi kasszára nézve. Így hát a család gyakran nélkülözik, egy igen kicsi bérelt szobában él az egész család...pontosabban élt, de erről majd később.

Számtalan szép példát látni a világban arra, hogy a szegénység nem öli ki az emberséget...ez is egy ilyen példa. Ugyanis  amikor a még fiatal pap az utcára kitéve talált egy szinte újszülött kislány gyermeket, akkor nem törödve azzal, hogy nekik maguknak is alig van mit enniük, hazavitte és befogadta. Azóta még született kettő gyermekük - egy lány és egy fiú -, akikkel különbségtétel nélkül együtt nevelik. A szülők igyekeznek mindent megadni gyermekeiknek, amit a szegény anyagi körülményeik megengednek. A legnagyobb fájdalmuk, hogy a rendes iskoláztatást nem bírják biztosítani nekik...az utóbi években annyira megdrágult az élet, hogy tovább már nem bírják fizetni a tandíjat és az iskolával járó egyéb költségeket.

És hogy mi is történt az otthonukkal? Az, ami minden szegény bérlő rémálma. Egyszer csak megjelent a tulaj és közölte: másnapra ki kell költözniük, mert eladta a házat, amiben az ő szobájuk is volt. Az édesapa ráadásul épp vidéken dolgozott, így az édeasanya a gyerekekkel magáramaradva került egyik napról a másikra utcára. Szerencsére akadt, akiknél meghúzhatták magukat pár napra és azóta egy kis jó hír is akadt. Valaki felajánlott egy apró, üresen álló, gazos telket a családnak, amit a kevés félretett pénzükből meg tudtak venni. Most erre próbálnak felhúzni egy kis viskót saját kezüleg építve, illetve barátok és ismerősők segítségével...ez lesz majd az új otthona a családnak. Egyelőre azonban ez a viskó olyan állapotban van, hogy a család azt kérte, inkább ne ott készüljön a felvétel.

A riport készítésekor még csak Nainának és Shansyának (a két kislánynak) volt támogatója, de azóta szerencsére Aashutosha is támogatóra talált (pontosabban a támogatója talált a blogunkra és rá :-)), így mindhárom gyermek járhat továbbra is iskolába.