Otthon most elég sok szó esik az adórendszer átalakításáról, így gondoltam, ez a téma épp aktuális lesz ezen a blogon is. Na nem az otthoni adókérdésekben szeretnék megnyilatkozni, hanem az indiairól. Ha eddig azt gondoltuk, hogy Magyarországon kevesen fizetnek adót, akkor gyorsan tegyük hozzá, hogy Einsteinnek igaza volt: minden relatív. Hogy miért? A tovább gombra kell kattintani a válaszért. :-)
Milyen is az indiai adórendszer? Hát, elsősorban bonyolultnak mondják. Az alapszabályok persze egyszerűek (pl. a nyereségadó 33.66 % a belföldi vállalatok és 42% a külföldi cégek számára), de olyan mennyiségű kivétel, meg alternatív szabály van, hogy könyvelő legyen a talpán, aki kiigazodik. Meg persze ezek a szabályok államonként és különböző kiemelt/hátrányos helyzetű körzetenként mások, így ha egy cég netán több indiai államban is tevékenykedik, akkor nincs olyan adóellenőr, aki meg tudná mondani, hogy helyesen számolták-e ki az adót. Pontosabban kis kenőpénz ellenében biztos meg tudják mondani. ;-). De tulajdonképpen az ilyen apróságokkal úgyis csak a nagy cégek bíbelődnek, nekik meg van ügyes könyvelési tanácsadójuk és nagy lobbierejük, így minimalizálni tudják az adójukat.
A kisebb cégeknek és üzleteknek meg nem kell ennyit gondolkozni. Ők egyszerűen nem fizetnek adót. Az alapítvány miatt ugye igyekszem számlát kérni az oktatási programunkkal kapcsolatos költségekről, hogy rendesen el tudjunk számolni a támogatók és az APEH felé is a kiadásokról...sok helyen csak néznek rám értetlenül, majd ha nagyon erőltetem, akkor elővesznek egy papírcetlit és ráfirkantanak valamit...gyakran csak a végösszeget. Ekkor persze nem szoktam ennyiben hagyni, hanem megkérem, hogy legalább azt is írják rá, hogy mi kerül 56 rúpiába. Meg ha már idáig eljutottunk, akkor esetleg a dátumot és az üzlet nevét is. :-) Persze vannak azért ennél jobb tapasztalatok is, nem egy helyen például van számlatömb, így kérésre gond nélkül adnak számlát. Bár azt láttam, hogy másodpéldány nincs itt sem, azaz, hogy ők ezt hogyan számolják el az adóhatóságuk felé, arról fogalmam sincs (illetve van :-)), de ez végülis nem az én problémám, így nagyon elégedett voltam ezekkel a papírokkal. Egész addig, amíg Nandan le nem fordította nekem az ékes hindi nyelven írt fejlécet, amelyen az áll: becsült összeg. Tehát amit ezekre a számlákra írnak, azt eszükbe sem jut elszámolni, hiszen ez még nem bevétel, csak egy becslés. Szóval van egy olyan érzésem, hogy ezek a cégecskék nem igazán fizetnek adót és ahogy én tudom, az adóhatóság kísérletet sem tesz ennek a gyakorlatnak a megváltoztatására. Mindenesetre szerencsére legalább az iskoláktól rendes, hivatalos számlákat kapunk, azokkal nem trükköznek...azt hiszem. :-)
Még érdekesebb a helyzet a személyi-jövedelmadó esetén. A maximális SZJA olyan 30%-körül van Indiában, de ennyit csak nagyon magas hivatalos jövedelem esetén fizet az ember. Ott kezdődik az egész, hogy éves 200 000 rúpia (900 000 – 1 000 000 forint, attól függően épp hogyan ingadozik a kis forintunk árfolyama) jövedelem alatt nem kell egyáltalán adót fizetni. Mivel középiskolát végzett, angolul valamennyire beszélő munakerőt is lehet viszonylag könnyen találni havi 6-8 000 rúpiáért és egy gyengébb intézményben végzett diplomásnak sem kell sokkal többet fizetni, így lehet tippelni, hogy hányan érik el az éves 200 000 rúpia jövedelmet. Elárulom: kicsit kevesebb, mint a lakosság 3%-a. :-) Ők is leginkább az állami alkalmazottak közül kerülnek ki (azaz a pénz az egyik zsebből megy a másikba), rajtuk kívül leginkább még a multinacionális vállalatok magasabb beosztású emberei keresnek hivatalosan ennyit. És 200 000 rúpia éves jövedelem esetén még csak 1030 rúpia adót kell fizetni!!! Innentől kezdve persze fokozatosan emelkedik az adó mértéke, például 300 000 rúpia éves jövedelem esetén már 11 330 rúpiát is be kell fizetnie az államkasszába a becsületes adózónak (azaz ez kevesebb, mint 4 százalékos adókulcs). Még az álomszerű félmilliós éves fizetés esetén is csak alig több, mint 10% az SZJA. Az igen kevés kivételezett számára, akiknek a fizetése eléri az 1 millió rúpiát már 20 % körüli a jövedelemadó mértéke...de belőlük kb. 80 000 van összesen az 1.2 milliárd lakosú országban (legalábbis hivatalosan). Azt már csak félve említem meg, hogy 10 millió rúpiánál éri el a tisztességesen adózó indiai állampolgár a 30%-os személyi jövedelemadó mértéket...a fentiek alapján gondolhatjuk, hogy nem sok van belőlük.
Szóval azt hiszem túlzás lenne azt állítani, hogy túl sokan és túl sokat fizetnek adót Indiában. Persze az is igaz, hogy ahol a túlnyomó többség azért kűzd, hogy legalább a napi élelemre való pénz meglegyen, netán a gyereket el tudják küldeni valahogy iskolába, ott nem is nagyon lenne ildomos ezektől az embrektől még adót is szedni.
Amúgy most meg akarják változtatni a céges szabályokat, hogy legalább azok a cégek fizessenek adót, akik ezt megtehetnék. Megy is most a cirkusz, mert ugyan a kormány csökkenteni akarja pl. a nyereségadót, de ezzel egyidőben sokat egyszerűsítenének, hogy átláthatóbb legyen az adórendszer, na meg persze számonkérhetőbb az adózás. Nem is tetszik ez a nagy cégeknek...mindegyikük az indiai vállalatok versenyképességét félti. :-) (Az SZJA terén nem terveznek ekkora változásokat, ott csak az értékhatárokat szokták minden évben kicsit tologatni.)
Sajnos az állami szolgáltatások színvonalán meg is látszik az adóbevételek hiánya...lásd például az iskolákat, infrastruktúrát, egészségügyet. Azt gondolom, hogy a mérhetetetlen korrupció és a túlnépesedés után ez az egyik fő problémája Indiának.