 |
India időjárását alapvetően a monszun határozza meg. Ezt talán mindenki tudja. De milyen ezt megélni? Na, ezt eddig én sem tudtam. Most viszont már van némi elképzelésem róla, így akit érdekel, az kattintson a tovább gombra. :-)
A monszun szó az arab évszak szóból (mausin) származik, ami nem véletlen, ugyanis az Indiai óceánon is gyakran hajózó arabok írták le először a jelenséget, megállapítva azt is, hogy a szelek iránya évszakonként periodikusan megváltozik. A jelenség kicsit hasonlít a tengerparti szélhez, csak sokkal erősebb, nagyobb kiterjedésű. Mindenesetre az oka ugyanaz, mégpedig a tenger és a szárazföld feletti levegő eltérő hőmérséklete. Nyáron a kontinens feletti levegő sokkal melegebb, a meleg levegő pedig felfelé szeret szállni. Így egy alacsonyabb légnyomású terület alakul ki, ahova beáramlik az óceánok feletti nagyobb nyomású, kicsit hűvösebb, ám jóval csapadékosabb légtömeg. Télen a helyzet pont fordított, ezért is van az, hogy ilyenkor megfordul a széljárás. De a téli monszun értelemszerűen már nem igazán szállít csapadékot.
Na de mit is érez ebből az, aki éppen itt tartózkodik? Hát, kezdjük először az elején, a felmelegedéssel. Amikor megérkeztünk márciusban, akkor a legnagyobb otthoni kánikulának megfelelő meleg fogadott minket. Először csak amolyan szerény 35 – 36 fok volt, ami még jól is esett az otthoni télben átfagyott csontjainknak. Remek volt például délben beülni a Vatika Cafe árnyas fái alá egy jó kis pizzára, este pedig nagyokat sétáltunk a Gangesz partján, hiszen eddigre, ha nem is nagyon, de ahhoz már éppen eléggé lehűlt a levegő, hogy kellemesnek érezzük. Mire Arnoldék megjöttek április elején, addigra pár fokot már feljebb kúszott a hőmérő higanyszála, így amikor délelőtt a tűző napsütésben sétáltunk végig velük a ghátakon, akkor igencsak megizzadtunk. De így visszatekintve még ez a 40 fok körüli hőmérséklet is isteni volt.
Nem sokkal ezután azonban elkezdődött a nyár. Először csak azt éreztük, hogy délben már nem olyan kellemes ücsörögni még árnyékban sem, így hiába a lombos fák, egyre ritkábban jártunk a fentebb már említett Vatika-ba ebédelni, helyette inkább igyekeztünk otthon megoldani ezt...végülis erre való a konyha. :-) Esténként ugyan még lehetett sétálni, ám a házfalak és a kövek ontották magukból a meleget még este tízkor is. Egy idő után azonban az otthoni ebédkészítés is kezdett nehézségekbe ütközni...ugyanis a konyha fala déli tájolású és közvetlenül kapja a napot...így a konyha hőmérséklete kezdett egy kemencéjéhez közeledni. A nyár csúcspontján hetekig 46 – 48 fok meleg volt napközben, így megtörtént velem, az, ami korábban sosem: bekapcsoltuk a légkondit. :-) Igaz, hogy csak az egyik szobánkban van, de már ez is sokat segített, este egy-két óra alatt lehűtöttük a hálószobát, így a hűvös reggelig kitartott, jól tudtunk aludni. Sőt, néha már napközben is bekapcsoltuk, mert ha kicsit nyitva hagytuk a hálószoba ajtaját, akkor az egész lakáson hűtött egy picit...pont annyit, hogy bent már normálisan lehessen élni. Azonban ha az ember kitette a lábát a hűtött lakásból, akkor dőlt róla az izzadság. Igaz, azon nyomban fel is száradt. :-) Így amit lehetett, azt reggel 10-ig vagy este 5 után intéztünk, amikor legalább a nap nem tűzött annyira. Persze amikor heti kétszer vidékre jártunk tanítani, akkor ezt nem tehettük meg, de végülis túlélhető volt...csak arra kellett vigyázni, hogy elég sokat igyunk és pótoljuk az izzadással elvesztett ásványianyagot is.
Na de a legrosszabb csak ezután következett. Közeledett a monszun. Csak még nem ért ide. Azaz a hőmérséklet továbbra is 45 fok körül mozgott, azonban a száraz levegőt felváltotta a pára. Lélegezni is nehéz volt, nemhogy mozogni. Ekkor már esténként is igen kellemetlen volt az idő, ha csak ült az ember, akkor is folyamatosan izzadt, még késő este is. Ráadásul az áramszolgáltatás is igencsak akadozott...mindenki próbálta használni a ventilátorát, léghűsítőjét, légkondiját, azaz ami éppen van...így persze, hogy kevésnek bizonyult a rendelkezésre álló energia. Nem volt ritka ebben az időszakban, hogy csak napi 7-8 órát volt áram...mi is ezalatt az idő alatt próbáltuk lehűteni legalább a hálószobánkat. Ekkor már eszünkbe se jutott kinyitni az ajtót, hogy a lakás többi része is hűljön...óvtuk azt a kevés hűvös levegőt, amit sikerült összegyűjteni legalább abba az egy szobába. Így az életterünk napközben igencsak leszűkült. De sebaj, ezt is túléltük. :-)
Aztán végre némi hezitálás után megérkezett a monszun. Idén sajnos megint igencsak gyengére sikeredett, egész Indiát tekintve 15%-al, a mi körzetünket nézve pedig 40%-al (!!!) kevesebb csapadékot hozott, mint a szokásos. Először nem is akarták elhinni a helyiek (és a meterológia sem), hogy ez már a monszun, folyamatosan reménykedtek abban, hogy majd jön az igazi. De úgy tűnik, hogy nem jön. Ami a tavalyi szárazság után újabb csapás a mezőgazdaságra. :-(
De azon kívül, hogy kevesebb az eső, állítólag ugyanolyan az időjárás, mint máskor monszun idején. A levegő lehűlt, most már csak 35 fok körül van napközben, éjszakánként meg akár 28 – 30 fokban is lehet hűsölni. Igaz, a páratartalom általában 80 – 90 % körül mozog, ami időnként felszökik 100 % -ig is, így az izzadás továbbra is garantált. :-) Amúgy ezt a párás időt talán az jellemzi a legjobban, hogy a pólók 3 nap alatt száradnak csak meg a napon, a frissen mosott törülközők pedig egyáltalán nem, csak már az első használat előtt bebüdösödnek. Úgyhogy most már szinte semmit sem mosunk magunk, hanem visszük a „mosodába”, ahol legalább a faszenes vasalójukkal ki tudják szárítani (de most már ők sem vállalnak másnapra mosást, legalább két nap kell nekik is ahhoz, hogy szárítva vissza tudják adni a ruhákat). Szóval ez az időjárás is eléggé megterhelő a szervezet számára, de mindent összevetve azért mégis kellemesebb, mint ami közvetlenül a monszun előtt volt.
Na de mi lesz a monszun után? Kellemes idő. Bár nem mostani, de saját tapasztalat. :-) Október és november talán a legjobb időszak itt. Fokozatosan hűl a levegő és a pára is megszűnik. Igazi verőfényes őszi idő (ami otthon nyárnak felelne meg :-)), felhők nélkül és itteni mértékkel mérve hűvös éjszakákkal.
Aztán december közepétől be fog köszönteni a tél. Ezt még személyesen nem volt szerencsém megtapasztalni, de azért a helyiek beszámolójának azt gondolom hinni lehet. Szóval a tél már nem olyan kellemes...ugyanis másfél – két hónapig ködös, borús, hideg idő köszönt az észak-indiai alföldre. Nappal ugyan – ha végül mégis kisüt a nap – felmelegszik 14 – 15 fokra a levegő, de éjszaka akár 8-9 fokig is lehűlhet. Ami azért különösen kellemetlen, mert itt egyik házban sincs fűtés. Sőt, gyakran még zárható ablak sem. Szóval ilyenkor fagyoskodnak az emberek. Ha nagyon hideg van még az iskolákat is bezárják...amit nem csodálok, hiszen a fűtés nélküli épületekben a betonpadlón ülnek a gyerekek, akiknek gyakran még normális pulóverük sincs. A turisták is igencsak szoktak panaszkodni, hiszen Indiáról senkinek sem jut eszébe a hideg...és megdöbbenve tapasztalják, hogy a hotelszobában bizony látják a saját leheletüket. Hiszen ott sincs fűtés.
Hát, most hirtelen ennyi jutott eszembe az időjárásról. A fentiek persze nem teljes India időjárására vonatkoznak, hiszen ez egy kontinensnyi ország. Ez csak az észak-indiai alföld, ahol Varanasi is fekszik. Fent a hegyekben, vagy délen a Dekán-fennsíkon természetesen teljesen más az időjárás.
