HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Mit eszünk Indiában? Avagy egy kicsit a főzésről és az éttermekről

2010.09.07. 19:32 :: Sajo - www.chanceindia.org

 

Aki közelebbről ismer, az tudhatta, hogy számomra az egyik legnehezebb dolog Indiában az evés lesz. Ugyanis egyrészről nem szeretem az indiai konyhát (látott már valaki ilyet?), másrészt sok húst eszem, ami a világnak ezen a részén – különösen nyáron – nem teljesen veszélytelen. Dóri szerencsére sokkal jobban csinálja nálam, ő szereti az indiai ételeket és Indiában húst sem eszik. :-) De hogy miként is nem halunk éhen, az a tovább gombra kattintva megtudható.

Szóval kezdeném azzal, hogy van egy jól felszerelt konyhánk is a lakásban. Először azt hittük, hogy ez minden problémát megold, főzünk majd finom magyaros ételeket...igen ám, de ahhoz alapanyagok kellenének. Ami bizony nem mindig van. Vagy mondhatnám úgy is, hogy sokszor nincs. :-) Például tejfölről még csak nem is hallottak Indiában. De az indiai sajt (paneer) is teljesen alkalmatlan arra, hogy abból európai ételeket készítsünk...a normál sajt pedig, ha egyáltalán éppen kapható, akkor meg igen drága. Tejszínt is csak a környék egyetlen nyugati stílusú üzletében lehet kapni időnként. De mákot vagy diót sem tudunk venni sehol. A fűszerekről ne is beszéljünk...még jó, hogy Arnoldék hoztak áprilisban egy kis pirospaprikát. Ja, és a hús. Csirkét ugyan tudnánk venni, de a házigazdáinkra való tekintettel elhatároztuk, hogy otthon nem fogunk húsételt készíteni. Szóval ha a fentieket (és még sok minden mást, ami most nem jut eszembe :-)) mind mellőznünk kell, akkor már kicsit leszűkülnek a lehetőségek a konyhaművészetünk kibontakoztatására. De azért persze még így is maradt pár ötletünk. Például egy időben gyakran csináltunk finom tojásos lecsót. Meg sajtos-tojásos tésztát. És spenótot. Illetve Dóri csinált nekem a múltkor finom zöldborsó főzeléket. Meg tudunk leveseket készíteni. Olaszos paradicsomleves, karfiolleves, zöldborsóleves. Sőt, még fánkot és palacsintát is tudtunk sütni. És hát persze Dóri jóval szerencsésebb, hiszen az indiai kajákhoz minden alapanyag a rendelkezésére áll, így ő elég sokféle kombinációt ki tudott próbálni itthon is.

De aztán beköszöntött a nyár és a konyha kemencévé változott (ennek részletei ebben a bejegyzésben megtalálhatók :-)). Azóta kicsit megcsappant a lelkesedésünk a főzés iránt, így reggelit és vacsorát ugyan itthon eszünk, de azok mind könnyen elkészíthető ételek: tükörtojás, szendvics, bundáskenyér, gyümölcs, joghurt...mondjuk ez utóbbi kettőt nem is mi csináljuk, csak megvesszük az utcán. :-) Az ebédet viszont – legalábbis amíg ilyen meleg lesz - most már szinte mindig étteremben oldjuk meg. Még szerencse, hogy a környéken vannak nem túl drága, ám jó helyek is.

Ilyen pl. az Ashish Cafe. Ez mind közül a legolcsóbb, de egész hangulatos. Mondjuk az étlapjuk egyszerű, de amit lehet kapni, az mind megéri az árát. A tradicionális indiai thali (egy nagy tálon többféle ételt hoznak ki...jellemzően 2-3 féle zöldséges-lencsés ragut, salátát, rizst, rotit, és valami helyi édességet) nagyon olcsó és laktató. Sőt, én is találok ehetőt magamnak...pl. a kínai zöldséges-tojásos-sajtos chowmein (ez egy tésztaféle) vagy a saját készítésű kenyérből készített melegszendvicsük. És a fő attrakció: a csokispalacsinta. Hatalmas és tele van csokival, még a tésztájába is kevernek. Nagyon finom. :-)

Szintén nem kell messzire mennünk, ha jó pizzát szeretnénk enni. Ugyanis a Vatika Pizzériában készítik a legfinomabb pizzát, amit Indiában valaha is ettem. Kár, hogy tiszta vega étterem, még tojást sem raknak rá. Viszont a többi olasz tésztájuk is finom, lehet kapni lassagne-t (padlizsános töltelékkel) vagy raviollit is. Sajnos már kicsit nagyon unom a tésztákat. :-) Viszont meglepően széles a választékuk indiai ételekből. Sőt, nagyon jól is készítik el őket...ez Dóritól tudom. Ráadásul mint törzsvendég, Dóri nyugodtan variálhat is...szóval gyakran egyéni ízlésre szabják számára az ételeket, hogy még változatosabb legyen, amit eszik. Ja, és az almáspitéjükről még nem is szóltam. Az isteni. És még valami teszi különlegessé ezt a helyet. Mégpedig az, hogy közvetlenül az Assi ghaton van, remek kilátással a folyóra. És a teraszán valódi zöld fák alatt hűsölhetünk az árnyékban. :-)

Ha húst akarunk enni, akkor viszont kicsit többet kell gyalogolnunk vagy biciklis riksára ülünk. Az egyik lehetőség a Shyamal étterem. Ez már messzebb esik a város turisták által még látogatott részétől, így itt soha nem is szoktunk fehér embert látni. Viszont a környékbeli középosztály egyik kedven étterme. India mércével mérve egész elegánsnak is mondható...európaival már nem annyira. :-) De az ételeik finomak és az árai sem vészesek, sőt! És nagyon jó a tandori csirkéjük...az egyik olyan indiai étel, amit még én is szeretek. :-) A paneer naan pedig egyenes a legfinomabb az egész városban. És még nem is szóltam a zöld kertjéről, ami este nagyon kellemes, csak jól be kell kenni magunkat szúnyogriasztóval.

Szintén szeretjük az Iba Cafét. Ez egy japán étterem. Na nem mintha a japán ételekért rajonganánk, de finom kontinentális csirkét csinálnak és az indiai veg masala is egész jó (ez utóbbi legalábbis Dóri szerint :-)). Az olasz tésztáik sem rosszak, sőt itt még csirkésen is lehet kérni ezeket, csak kicsit drága. Viszont a pizzájukat nem szabad kipróbálni. Szörnyű. De legalább kicsi. :-) Magáról a helyről is érdemes pár szót írni. Ugyanis nagyon kellemes. Szép a berendezése...kicsit mintha egy indiai belsőépítész japán belsőt szeret volna tervezni, de amolyan afrikai hatásúra sikerült volna. Pár napja egy amerikai japán párral voltunk itt, ők is megerősítették azt az érzésünket, hogy a berendezés nem sikerült túl japánosra. Az ő tippjük az volt, hogy egy japán belsőépítész próbált meg indiai belsőt elképzelni. De ettől még talán a leghangulatosabb az összes itteni étterem közül. A háttérben pedig mindig halk zene szól...többnyire pár éves nyugati slágerek.

És akkor már csak egy étterem maradt hátra, mégpedig a Dolphin. Ide ugyan nagyon ritkán járunk, mert igen drága és bár nem főznek rosszul, de az adagok nem túl nagyok. Viszont akkor mégis miért írok róla? Mert a panoráma csodaszép a teraszáról a folyóra és a városra. Ugyanis a fő ghat közvetlen közelében egy jó magas szálloda tetején található, így semmi sem zavarja a kilátást. Ha másra nem, egy üdítőre vagy kávéra mindenképpen megéri beugrani egyszer. Hmmm...és még egy dolog eszembe jutott a Dolphinról. Az étlapján szerepel a paprikás csirke...amikor viszont rendelni próbáltam, akkor kijött a szakács és szomorú arcal közölte, hogy sajnos most nem tud olyat készíteni, mert nincs papaya szezon. :-)))) 

Szólj hozzá!

Címkék: rólunk india varanasi

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr532247525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása