Sandeep 13 éves, de már több mint egy éve nem járhat iskolába, mivel minden nap reggeltől estig dolgoznia kell...a testvéreivel együtt egy selyemszövő műhelyben keresi meg a napi megélhetésre való pénzt. Vele beszélgettünk, Nandnan volt a tolmácsunk. A tovább gombra kattintva elolvasható a riport magyarul is, igaz nem tükörfordításban, de a lényeget igyekeztem jól visszadni.
- Kérlek mesélj egy kicsit a családodról!
- Hárman vagyunk fiutestvérek és van két hugom is...a szüleinkkel élünk. Én 13 éves vagyok.
- És hány évesen kellett elkezdened dolgozni?
- Egy éve.
- Mi a munkád és hány órát kell dolgoznod egy nap?
- Selyemszövő műhelyben dolgozom és minden nap legalább 8 órát.
- Te vagy az egyedüli gyerek a családban, akinek dolgoznia kell?
- Nem, a két bátyám is dolgozik.
- És ők mikor kezdtek el dolgozni?
- Szintén annyi idősen mint én, 12 évesen.
- Mennyi pénzt keresel egy hónapban?
- 1300 rúpiát. (Mejegyzés: ez kb. 28 dollár, azaz kevesebb, mint napi 1 dollár...amúgy ez a fiú „szerencsés”, ez az összeg itt majdnem egy felnőtt keresete.)
- És ha lehetne egy kívánságod az életben, mi lenne az?
Sandeep zavartan mosolyog. Nandan kicsit máskép is megkérdezi ugyanezt...még mindig szégyenlős vigyorgás csak a válasz, segélykérően néz körbe, a körülöttünk álló falusiakra. A háttérből valaki szintén mond valamit – nem értjük mit, ékes bhojpuri nyelven adják a tanácsot - , de ez sem segít, továbbra is csak a fészeg félmosoly van Sandeep arcán. Nandan újra próbálkozik...de ezen a ponton elakadni látszik a beszélgetés. „Sajnos nem érti a kérdést.” mondja végül Nandan. „Szegény el sem tudja képzelni, hogy más is lehet az élet.” Értjük ezt mi is, így inkább Dóri másra tereli a szót...egy olyan témára, ami már Sandeep számára sokkal kézelfoghatóbb.
- Tudnál még egy kicsit beszélni a mindennapjaidról? Hogyan telik el egy napod?
- Reggel 8-ra kell mennem dolgozni. Fél 1 körül hazajöhetek ebédelni és egy kicsit pihenni, de utána vissza kell mennem a műhelybe és este 6–ig dolgoznom kell ismét.
- És van szabadnapod?
- Nincs. Szombat és vasárnap is dolgoznom kell.
- És munka után jársz iskolába? (Megjegyzés: Ezt azért kérdeztük meg, mert tudjuk, hogy a Lok Samiti, akikkel itt együtt dolgozunk, szervez esti iskolát a környékbeli dolgozó gyerekeknek.)
- Igen.
- És az mennyi idő?
- 2 óra minden este.
- És Te szerettél volna iskolába járni munka után vagy a szüleid mondták, hogy menj.
- Én szerettem volna.
- És hiányzik a nappali iskolád?
- Igen.
- A barátaiddal van időd játszani néha?
- Csak akkor, ha valami miatt nem kell dolgoznom aznap.
- Köszönjük szépen a beszélgetést!
A beszélgetés után Sandeep még elvezetett minket a műhelyhez, ahol dolgozik. Egy pici, ablaknélküli helyiség, amelyet szinte teljesen kitöltött a nagy kézi szövőszék. A két bátyja a riport ideje alatt is folyamatosan dolgozott...és tudtuk, ahogy elmegyünk, Sandeep újra csatlakozik hozzájuk. Beszéltünk pár szót Sandeep esti iskolai tanárával is, aki elmondta, hogy Sandeep nagyon értelmes, ő az egyik legjobb tanulója. Ha járhatott volna rendes iskolába, akkor ki tudja, talán más élete is lehetetne.