India, India

Ezen a héten a szokásosnál is több ünnepelnivaló akadt Indiában: hét nap leforgása alatt kilenc jelentős eseményről illett megemlékezni. A vallási vonatkozású fesztiválok mellett a hindu naptár 29 hivatalos állami munkaszüneti napja közül is három erre a hétre esett. Így az iskolák nagyrészt zárva tarottak, a tanítás szünetelt (a kis Babu nagy bánatára, aki közölte, hogy neki elege van a sok ünnepből, mert nem találkozhat az osztálytársaival, és az összeadás tudománya különben is sokkal érdekesebb, mint az alkotmány létrehozójának születésnapja :-)). Kihasználva az alkalmat, én mégis kimentem Mehdiganjba és a környező falvakat gyalogosan járva meglátogattam néhány, a ChanceIndia Alapítvány által támogatott gyereket a saját otthonában. Az első interjút a kis Puja-val készítettem. Aki kíváncsi arra, hogy milyen körülmények között él a kislány, és hogyan őrizgeti a támogatója által küldött „kincseket”, a tovább gombra kattintva megtudhatja a részleteket.

Sharmila mozgássérült, csak mankóval képes járni, így egyetlen esélye az emberi életre, ha tanul. Azonban Sharmila 7 tagú családja nagyon szegény. Édesapja és az egyik öccse egy selyemszövő műhelyben dolgozik a faluban. A család összes bevétele 2500 rúpia (10 000 Ft) havonta, így se az iskolára, se a gyógykezelésre nincs pénzük. Szerencsére Sharmilának sikerült támogatót találnuk, így továbbra is járhat iskolába. A videóban Sharmila nem csak bemutatkozik, hanem szó esik a betegségéről és a gyógykezelésről is...pontosabban azt tudhatjuk meg, hogy ha Indiában nincs pénzed, akkor nem nagyon reménykedhetsz a gyógyulásban.

Varanasi, mint India egyik legősibb kultúrális és vallási központja híres a jógaiskoláiról is, így érthető, hogy Dóri ki szerette volna próbálni a jógát. Persze jó mestert találni itt sem olyan egyszerű, mert sajnos sok olyan iskola is van, ahol inkább csak a turisták pénztárcájának a megcsapolása az elsődleges szempont, nem annyira a minőségi oktatás. Nekünk azonban szerencsénk van, mert házigazdánk öccse, Radzsan, már 15 éve jógázik, így hozzá bátran fordulhattunk tanácsért. Ő ajánlotta Ravindra mestert, vagy ahogy mi hívjuk, a Gurujit. Dóri március óta szinte minden nap jár jógázni egy közeli kis templom udvarára, ahol a Guruji az óráit tartja, így arra gondoltunk, hogy eljött az ideje, hogy egy rövid kis riportot is készítsünk a Gurujivel. Sajnos a riport hangminősége nem lett túl jó, így írásban is összefoglaltam a lényeget, amit a tovább gombra kattintva lehet elolvasni...sőt egy másik videót is meg lehet nézni, ugyanis Radzsan nem akarta elhinni, hogy Dóri már a Brisik ászanát is elkezdhette tanulni. :-)

Először is Boldog Új Évet Mindenkinek! :-) Reméljük Neetának is az lesz, annak ellenére, hogy egy 8 tagú, nagyon szegény falusi családban él. Édesapja és egyik testvére egy selyemszövő műhelyben dolgozik, a család összes bevétele 2500 rúpia (10 000 Ft) havonta. Arról már volt szó korábban a blogon, hogy ennyi pénzből hogy lehet megélni Indiában, így aki azt a bejegyzést olvasta, az bizonyára nem csodálkozik azon, hogy a család nem bírja fedezni Neeta taníttatásának költségeit. Szerencsére találtunk számára támogatót, így nem kell abbahagynia a tanulást és férjhez sem kell mennie idejekorán. A videón szerintem mosolyogtató látni, ahogy a falu apraja-nagyja körbeáll minket és nagy izgalommal figyeli az eseményeket. Nem csoda, hogy Neeta kicsit zavarban van. :-)

Mamta Bind nagyon szegény családban él. A riport a házuk ajtajában készlüt vele. Édesapja egyedül neveli őt és testvéreit, így - mivel a nővére már házas és nem él velük - a tanulás mellett neki kell vezetnie a háztartást és ki kell vennie a részét a ház körüli munkákból is. Ennek ellenére osztályelső, így talán van esélye arra, hogy megvalósítsa nagy álmát és orvos legyen.

Sandeep 13 éves, de már több mint egy éve nem járhat iskolába, mivel minden nap reggeltől estig dolgoznia kell...a testvéreivel együtt egy selyemszövő műhelyben keresi meg a napi megélhetésre való pénzt. Vele beszélgettünk, Nandnan volt a tolmácsunk. A tovább gombra kattintva elolvasható a riport magyarul is, igaz nem tükörfordításban, de a lényeget igyekeztem jól visszadni.

Anita egy 6 tagú szegény falusi családban él. Édesapja selyemszövőként dolgozik, a család összes bevétele 2000 – 2500 rúpia (8000 – 10 000 Ft) között mozog havonta. A szülők szeretnék, hogy a lányuk tanuljon és Anita valóban jó tanuló is...ezt magunk is tapasztalhattuk, hiszen rendszeresen jár az általunk tartott különórákra. Sajnos azonban az oktatás költségeit a család már nem tudja kigazdálkodni, így felmerült az is, hogy a kislány kimarad az iskolából. Szerencsére Anitának már van támogatója, így továbbra is járhat iskolába. A riport Anitával készült, a tovább gombra kattintva pedig néhány képet is meg lehet nézni arról, hogy hogyan él ez a kislány.

Ezúttal Pooja Patellal készítettünk interjút, aki egy nagyon szegény 20 tagú falusi nagycsaládban él, ennek ellenére osztályelsőként végzett tavaly az iskolában. Aki kicsit többet szeretne megtudni Pooja-ról, az kattintson a tovább gombra...és persze nézze meg a videót is. :-)

Kisebb szünet után most folytatjuk a gyerekekkel készült riport sorozatunkat és mindjárt egy remek videóval. Mamta, aki talán a legbeszédesebb az összes támogatott gyerek közül, nem csak bemutatkozik, hanem a videó második felében még körbevezet minket a házban is, ahol a családjával élnek, így ez a riport azok számára is érdekes lehet, akik arra kíváncsiak, hogy milyen körülmények között élnek az indiai falvakban. A tovább gombra kattintva természetesen el is olvasható, amit Mamtáról és családjáról megtudtunk és még képeket is mutatunk. 

Van itt Indiában valaki, akit nagyon nagyra tartunk. Nandlal Master, bár egy szegény szárikészítő családban látta meg a napvilágot, mégis született vezető. És igazán sokat dolgozik a közösségért. Mivel elég sok dologban működünk együtt vele, úgy gondoltam, érdemes lenne róla itt a blogon is írnunk. A videóriporot a technikai korlátok miatt meg kellett vágnom kicsit, így érdemes a tovább gombra is rákattintani, hogy még több részletet megtudj róla és az általa létrehozott szervezetről.

A következő videóriport Priyankával készült. Ez a kislány 13 éves, 6. osztályos tanuló. A riport nem a lakhelyén készült, mert amikor meglátogattuk a családot, akkor éppen nem volt otthon...félreértés volt az időpontit illetően, ilyen elő szokott fordulni Indiában :-). Így este meglátogatott minket, így a beszélgetést a házigazdánk nappalijában folyattuk le. Azért a kislány lakhelyén is készítettünk néhány fotót, amit a tovább gombra kattintva meg lehet nézni, illetve lehet olvasni pár mondatot a családról is.

Ez a videóriport az eddig megszokottól eltérően nem a támogatott gyerekek lakhelyén készült...mert az sajnos most éppen nincs. Így a felvétel a mi házigazdánk nappalijában készült. A riport készítésekor állandó segítőnk (a házigazdánk) sem tudott jelen lenni, így tolmácsunk a felesége, aki azért kicsit hadilábon áll még az angollal...de szerintünk így is érthető minden, amit a gyerekek mondanak. És ha valaki kiváncsi arra, hogy miért veszítette el ez a család az otthonát és mi lesz velük ezek után, az kattintson a tovább gombra. Aki ezt megteszi, az ráadásul még egy további riportot is talál amelyben az édesanyja mondja el, hogy miért érzi fontosnak a gyerekek tanítatását.

A következő videóriport egy különleges kislánnyal, Rashmi Sarmával készült. Akit érdekel, hogy miben áll ez a különlegesség, az kattintson a tovább gombra. :-)  

Ezúttal három nagyszerű fiúról, Abhinow, Abhinay és Aman Patelről szól ez a videóriport. A tovább gombra kattintva természetesen most is meg lehet hallgatni az anyukát (az apuka sajnos éppen kórházban volt, műtétre vár) és lehet bővebben olvasni a család körülményeiről is.

És itt a következő videóriport, két angyali kisgyerekkel (az egyikük neve tényleg ez :-)): Anjali és Vinit Shani. Aki az első videón kívül kiváncsi a másodikra is, ahol Anjali angolul bemutatja a családját, illetve szeretne kicsit bővebben is olvasni a családról, az kattintson a tovább gombra.  

Hát íme az első videóriport. Nem volt egyszerű feltölteni, ugyanis a nagyméretű videófájlok felmásolásához nem mindig elég stabil a hálózat. De a lényeg, hogy végül sikerült. Az interjú főszereplője az 5 éves Pawan. A videó kedves, azonban a család helyzete nagyon nagyon nehéz. Aki többet szeretne megtudni róluk, illetve szeretné meghallgatni azt is, mit gondol kisfiának oktatásáról az édesanya, az kattintson a tovább gombra.