Mert bizony így van ez a mi vendéglátó családunknál is. Igazából annyira profin és természetesen csináják ezt, hogy mi észre sem vettük addig, míg Nandan (a házigazdánk) egy beszélgetés során véletlenül nem említette azt, hogy az apja tartja magát ahhoz a tradícióhoz, hogy soha nem pillanthatják meg egymást a fia feleségével. De azóta figyelünk és tényleg...mielőtt az apja átmenne abba a lakrészbe, ahol a fia családja lakik, köhint egyett és vár kicsit, így Bantinak (Nandan felesége) van ideje átmenni a konyhába vagy háttal ráülni az ágyra, miközben kendőjét az arca elé rakja. A lakásnak is két ajtaja van, az egyik a szülők lakrészébe - 1 szoba és egy kis előtér - nyílik, a másik pedig a lépcsőházba, ahonnan be lehet menni a fiatalokhoz, illetve fel lehet jutni az emelti lakásokhoz. Nandan felesége mindig ez utóbbi ajtót használja és gondosan az arca elé húzza a sálat is, nehogy az apósa véletlenül ott tartozkódjon és meglássa őt.
Kérdeztük Nandant, hogy mi ennek a tradíciónak a háttere. Azt mondta, hogy a tisztelet. Ugyanis a hindu emberek a hétköznapok során úgy fejezik ki a tiszteletüket a másik ember felé, hogy nem pillantanak rá, hanem a földet nézik (ugye mennyire másként ítélnénk mi meg itt Európában ezt a viselkedést?). És ennek a továbbfejlesztett formája ez a tradíció. Példaként a mitológiájukból azt hozta fel, hogy Ráma testvére annak ellenére nem látta soha Szítát (Ráma feleségét), hogy egy háztartásban éltek, mert annyira tisztelték egymást. Persze a fiatalabb nemzedék már egyre kevésbbé tartja magát ehhez a szokáshoz. Pedig mennyi konfliktust meg lehet így előzni. Hiába, mindig is tudtam, hogy az egymás iránt ézett tisztelet a békesség alapja. :-)
