HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Indiai esküvő...kicsit másképpen

2010.05.17. 16:09 :: Sajo - www.chanceindia.org

Mindig is szerettem volna közelről látni egy indiai esküvőt. Hát, most volt alkalmunk rá...egyszerre harmincötöt is. :-) Ugyanis a minap egy szegény családok számára szervezett csoportos esküvőn voltunk. A tovább gombra kattintva nem csak azt lehet megtudni, hogyan is zajlik egy ilyen esemény, hanem azt is, miért segít ez a gyerekházasságok és a gyerekmunka elleni küzdelemben. Aki pedig a képeket szertné nagyobban megnézni, az ide kattintva megteheti.

De hát hol is kezdjem. Talán ott, hogy ki és miért szervez ilyen tömeges esküvőt. Azt már korábban írtam, hogy együttműködünk egy vidéki szervezettel, a Lok Samitivel. Ez a szervezet Nandlal Master kezdeményezésére, az ő vezetésével, de a helyi emberek összefogásából jött létre, így nem csak 2 iskolát tartanak fent, hanem a helyi közösség részeként nagyon érzékenyen reagálnak az itt élők valamennyi problémájára. És az egyik ilyen probléma a házasság. Ugyanis Indiában a házasság minden esetben nagyon nagy költséggel jár,  különösen a lányos családok számára. Miért is? Mert ott van például a hozomány...ha a vőlegény családja telhetetlen, akkor már ez önmagában teljesen eladósíthatja az egész lányos családot. Na meg az esküvő költsége is jobbára a menyasszony családját terheli. Márpedig Indiában elképezelhetetlen egy szűkkörű esküvő, hatalmas sértődések és az egész közösség megvetése kísérné azt, ha valaki egy kislétszámú ünneplést próbálna csak tartani, bármilyen szegény is a család. Tehát ez újabb nagy költség. Annyira, hogy nem ritka, hogy egy-egy esküvő után a lányos családból egy vagy több gyerek azon nyomban el is kezd dolgozni...hiszen hitel részleteit (vagy rossz esetben csak annak kamatait) csak így tudja a család visszafizetni. 

A másik probléma pedig a korai, sokszor gyerek korban megkötött házasság. Ez leginkább a lányokat súlytja, hiszen a házasságot követően a férj családja bármikor kérheti, hogy a lány költözzön oda hozzájuk...és legyen a házicseléd. Azaz innentől kezdve számára az iskolába járás lehetősége végérvényesen megszűnik, hiszen neki kell főzni, mosni, takarítani, a háziállatokat ellátni, a földeken dolgozni, a férje szüleit ápolni, stb.

De mit is tehet egy ilyen szervezet, mint a Lok Samiti a fenti gondok enyhítése érdekében? Hát azt, hogy csoportos esküvőt szervez minden évben...így az esküvő összes költségét levéve a családok válláról. De nem csak az ünneplés költségeit, hanem a hozományét is. Ugyanis a Lok Samiti biztosítja a nászajándékot is, ennek érdekében az önkéntesei már hónapokkal az esemény előtt járják a körzet falvait, mindenkihez bekopognak. És mivel az emberek jól ismerik őket, így gyakorlatilag midenki hozzájárul amivel tud. Van aki csupán egy korsó gabonával, van aki 10  rúpiával (46 forint), de a gazdagabbakat is megkeresik, a legnagyobb magánadomány idén olyan 1000 rúpia (4600 forint) körül volt. A nászajándék pedig nem kevés. Minden pár kap például egy biciklit, hogy a férj tudjon a városban is munkát keresni. Valamint egy-egy varrógépet is kapnak az újdonsült feleségek, így tud majd a családnak varrni és ha ügyes, akkor akár egy kis pluszjövedelemre is módot ad. Meg ezen kívül is kapnak még számtalan apróságot...idén pl. egy ing a férjnek, egy szári a feleségnek, kozmetikai szerek és más hasonlók. Szóval ez jóval több, mint amit a férjes család kapni tudna a lányos családtól. És ez nagyon fontos. Ugyanis cserébe le kell mondaniuk arról, hogy a menyasszony családjától kérjenek hozományt.

Tehát így az esküvő miatt nem fognak a családok eladósodni, nem kell csak emiatt munkába küldeniük egy-két gyereket. És persze a gyerekházasság sem jó dolog, így a csoportos esküvőhöz való csatlakozás feltétele a betöltött 18. életév. Mondjuk az érdekes, hogy ezt hogyan bizonyítják. Ugyanis a legtöbb embernek itt vidéken nincs születési bizonyítványa...utólagos beszerzése pedig nagyon drága, ráadásul az indiai állami nyilvántartások hírhedten megbízhatatlanok. Tehát az életkor megállapítása a szülők állításán és Nandlal Master megérzésén alapszik. :-) Persze kérdéses esetben utánajárnak a dolgoknak és amekkora tisztelete van Nandlal Masternek a helyiek között, így senkinek nem jut eszébe, hogy megpróbáljon túljárni az eszén. (A Master megszólítást is a helyiek toldották a nevéhez, de mivel mindenki és mindig használja, így mi is így érezzük ezt helyénvalónak.)   

Az indiai nyilvántartások megbízhatatlanságáról eszembe jutott még egy fontos és nagyon érdekes dolog. Mégpedig az, hogy ezek az esküvők a bíróságon nincsenek bejegyezve. Ugyanis sokáig tart és még pénzbe is kerül, ha jól értettem. És hát itt úgysem ez számít, hanem az, hogy a közösség mit tekint házasságnak. Márpedig akit Nadlal Master összead, az házas. :-) Bár nem szorosan idetartozik, de azért mégis elmondom, hogy a válással is ugyanez a helyzet. Bár ritka, de azért időnként itt is előfordul, hogy annyira megromlik a viszony a házastársak között, hogy valamelyik vagy mindkét fél válni akar. Mivel a bíróságon ez akár 10 évig is elhúzódhat, így a körzetben aki válni akar, az Nandlal Masterhez jön. Ő meghallgatja mindkét felet, a családokat is és ha tényleg reménytelen a helyzet, akkor kimondja a válást. És ezt a közösség elfogadja. Tényleg, mondtam már, hogy Nandlal Master még alig múlt 30 éves?

Na, de vissza az esküvőhöz. Nem kis dolog egy ilyet megszervezni, ugyanis a 35 párhoz 70 család tartozik. És rengeteg vendég. Idén mintegy 4000 fő jött el az esküvőre. Egy templom mögötti füves térségen állították fel az párok számára fentartott, sátorral árnyékolt emelvényt. Amikor megérkeztünk, a tömeg még csak gyülekezett, méghozzá a térségen kívül...igazi zsibvásári hangulat volt. :-) Aztán ahogy eljött az ideje (mármint indiai mértékkel nézve, a meghirdetett időpontot követően mintegy másfél órával :-)), akkor Nandlal Master egy hangosbemondó segítségével felkérte az egybegyűlt ünneplő tömeget, hogy vonuljanak be a térre és mindenki üljön le szépen a földre leterített ponyvákra. Meglepően simán zajlott le ez a vonulás, semmiféle lökdösödés vagy különösebb hangoskodás nem volt, csak a természetes zsivaj, na meg időnként, amikor megérkezett egy-egy menyasszony vagy vőlegény, akkor hangos zene a bevonuláshoz.

Jellemzően amúgy a vőlegények érkeztek előbb, így sokáig csak 10-15 feszült fiatalember ült a pódiumon, mindenki a számára odakészített padon. Kérdeztem is Nandant, hogy mennyire örülnek vajon annak, hogy így házasodnak, hiszen nem néztek ki éppen boldognak. De megnyugtatott, hogy azok, csak még az életben nem láttak ennyi embert, ehhez képest most még szerepelniük is kell. Aztán szép lassan megérkeztek a menyasszonyok is, mindenki gyönyörű száriban, az arcuk gondosan elkendőzve. Sok pár még nem is látta egymást előtte, így többen lopva pillantgattak egymás felé. Volt aki szerencsének érezhette magát, és bizonyára volt, aki kevésbé.

Közben mi meglátogattuk a szabadtéri konyhát is, ahol már reggel óta sütöttek-főztek (sőt, sok ételt már előző nap is elkészítettek), hiszen mind a 4000 vendégnek járt egy ebédcsomag is. Megnéztük a szobát is, ahol épp ezeknek a csomagoknak az összeállítása zajlott...igen jókedvű önkéntesek közreműködésével. Amúgy az is nagyon jó érzés volt, hogy miközben bámészkodva bóklásztunk mindenfelé, számtalan tanítványunk jött oda hozzánk lelkesen köszönni, még az ételcsomagoló brigádban is akadt köztük néhány. Ez olyan személyesebbé tette számunkra az egész eseményt.

Aztán mikor minden pár megérkezett, kezdetét vette a ceremónia. Nandlal Master mondott először beszédet, majd utána a körzet parlamenti képviselője (ha jól értettem, hogy pontosan ki is ő, amikor bemutatták nekünk). Ezek után a párok megkapták a hagyományos virágfüzért, amit egymás nyakába kellett akasztaniuk. Majd a lányok homlokára felfestették a házasság jelét...és már házasok is voltak. Illetve még egy apróság hiányzott, mégpedig az, hogy a pár mindkét tagja aláírjon egy házassági nyilatkozatot...ez pótolja a bírósági bejegyzést a jövőben. Aki nem tudott írni (sajnos elég sokan voltak, különösen a lányok között :-( ) annak segíttettek ebben.

Már kezdtük azt hinni Dórival, hogy vége is a szertartásnak, amikor egyszer csak gyanúsan a mi nevünket hallottuk a hangszórókból...és már láttuk is, hogy Nadndlal Master lelkesen integet nekünk, hogy a díszvendégek között mi is menjünk fel a színpadra. Hát...ez meglepetés volt ám számunkra a javából, mi csak csendes megfigyelők szerettünk volna lenni. :-) De mit volt mit tenni, nem sérthettük meg őket, így hamarosan már mindenféle szépet és jót kívánva az ifjú pároknak (ők áldásnak mondták, de hát kik vagyunk mi, hogy megáldjunk bárkit is? :-)) virágokat szórtunk rájuk. 

Ezek után a párok megkapták a nászajándékokat, majd ezzel be is fejeződött a hivatalos rész. Nyilván ezzel még nem volt vége az eseménynek, mert ekkor kezdődött meg a tömeg lassú kivonulása a helyszínről és az ételcsomagok kiosztása. Majd a párok a közeli templomba mentek, ahol hétszer körbejárták az oltárt. És utána mindenki a saját családja körében folytatta az ünneplést...

Persze így leírva minden olyan egyszerűnek és salagmentesnek tűnik. De képzeljük el, hogy 4000 fős esküvőnk van. :-)

 

2 komment

Címkék: india életmód mehdiganj

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr572010428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2010.05.18. 09:25:45

Szia, pont most kaptunk tegnap mi is egy meghívót az egyik kolléganő esküvőjére. Sajnos nem tudunk menni, mert pont elutazunk, de köszönöm a lehetőséget, hogy a te beszámolód alapján valamilyen fogalmam lett (igaz, ez kicsit másabb, így csoportosan) az itteni esküvőkről, meg a képeket is megyek nézni!
Szép napokat!
Ide esőt mondanak holnaptól....

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.05.18. 14:28:23

@euthymia: Szia Timi!

Május 28-án mi is megyünk majd hagyományos esküvőre is (meg előtte már napokkal több jelenésünk is van különböző eseményekre a családnál), így majd arról is írok, hogy még inkább el lehessen képzelni. :-)

A monszunhoz meg kicsit korai még az idő. De biztos a szokásonál melegebb időtől vannak ezek a nem várt esők. Itt is volt kétszer rövid eső az elmúlt hetekben...az is teljesen szokatlan volt.

Üdv,
Sajo'