India, India

Papu...így ismerte mindenki. Egy nagyon szorgalmas, tisztességes ember volt...villanyszerelőként dolgozott, alkalmi munkákból próbálta meg becsülettel felnevelni három fiát. Ebben próbáltunk mi is segíteni neki,  a gyerekeknek sikerült támogatókat találnunk, így továbbra is járhattak iskolába. Azonban Papu szájrákot kapott...tavasszal diagnosztizálták nála. Az égetési szertartása a hagyományoknak megfelelően a Gangesz partján volt nemrégiben...hitük szerint ő már a Nirvánából figyel minket. Hogy mi lesz a családdal ezután, azt még nem tudjuk biztosan. Az anyuka azt szeretné, hogy a fiai továbbra is járjanak iskolába, nem küldi el dolgozni még a legidősebbet sem, inkább ő maga próbál valami munkát találni. Ebben a bejegyzésben elmesélem Papu betegségének és „gyógyításának” történetét...tanulságos...hű képet ad arról, hogy a szegényeknek milyen esélyük van a gyógyulásra, ha megbetegszenek. A tovább gombra kell kattintani a részletekért.

Tegnap Mehdiganj-ban jártunk. Elsősorban azért, hogy megbeszéljük Nandlal Masterral és a gyerekekkel a következő hónapok tanmenetét...de a legörömtelibb pillanatok azok voltak, amikor átadtuk a gyerekeknek a támogatóik által küldött ajándékokat és leveleket. Persze a gyerekek önfeledt örömén túl is fontos ez az esemény - bár kell ennél több egyáltalán? -, hiszen meggyőzödésünk, hogy az oktatási programunk akkor lesz hosszú távon is sikeres, ha a gyerekek és a támogatóik között kialakul egy kis személyes kapcsolat. Ezzel is ezt szeretnénk elősegíteni. Íme néhány kép az eseményről, reméljük visszadják valamennyire a gyerekek örömét. :-)

A rövid hazalátogatásunk után újra India felé vettük az irányt, ezúttal azonban egy kis kerülővel...Kína és Nepál érintésével érkeztünk vissza ide. Az ottani utikalandjaink nem illenek bele a blog témájába, azonban egy két bejegyzés biztosan fog születni az utazás hatására, mert sok olyan dolgot is tapasztaltunk, ami Indiával kapcsolatos gondolatokat is felvett. Az egyik sokkoló élmény számunkra az volt, hogy már Nepál turisták által ritkábban látogatott hegyei között is megjelentek a gyerek kéregetők, akik a szembejövő fehér embert a „hello csoklit”  vagy a „van rupiii” kiáltással üdvözlik, sokszor versenytfutva egymással, hogy ki ér előbb az idegenhez.  Ezt Indiában a turistás helyeken már megszoktuk...de itt igencsak felkészületlenek voltunk erre lelkileg, így sokat gondolkoztunk azon, hogy miként is alakult ez ki és mi lesz ennek a hatása hosszú távon. A mikéntre aztán egy alkalommal látványos választ kaptunk..erről és az ezzel kapcsolatos gondolatainkról a tovább gombra kattintva lehet többet olvasni.