Hát elérkezett ennek a bejegyzésnek is az ideje. Kicsivel több, mint 1 évvel ezelőtt még olyan távolinak tűnt, mégis annyira gyorsan eltelt ez az idő, hogy szinte szóhoz sem jutunk. Immár itthonról írom ezt a bejegyzést, de a gondolataim még mindig valahol ott járnak, a Gangesz partján, egy hihetetlenül távoli és a mienktől teljesen eltérő világban. Egy év. Most valami okosat kellene írnom és szépet, ami jól összefoglalja a lényeget, hogy milyen is India és mennyire volt sikeres a munkánk. De ez szinte lehetetlen...nekem legalábbis nem megy. Hiszen amikor csak Indiára gondolok, akkor hihetetlen sebességgel kezdenek pörögni a szemem előtt a képek és innen nézve őket olyan valószerűtlen minden és mégis tudom, hogy mindez valóságos. Talán valamennyit sikerült már az élményeinkből megosztani a blogon és még számos olyan történet vár megírásra, amit idáig még nem meséltünk el. Úgyhogy bár Indiától most egy időre mi el kellett, hogy búcsúzzunk, de a blogtól nem. Márcsak azért is, mert az utolsó másfél hetünkben már ott volt Indiában Szilvi is, aki három hónapra érkezett, hogy ő is megélje Indiát és részese legyen a munkánknak. Így nem csak mi fogjuk megírni, amire eddig még nem volt időnk, hanem ő is időről időre jelentkezni fog friss indiai beszámolókkal.
