HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Nandlal Master és a Lok Samiti

2010.05.26. 11:11 :: Sajo - www.chanceindia.org

 

Van itt Indiában valaki, akit nagyon nagyra tartunk. Nandlal Master, bár egy szegény szárikészítő családban látta meg a napvilágot, mégis született vezető. És igazán sokat dolgozik a közösségért. Mivel elég sok dologban működünk együtt vele, úgy gondoltam, érdemes lenne róla itt a blogon is írnunk. A videóriporot a technikai korlátok miatt meg kellett vágnom kicsit, így érdemes a tovább gombra is rákattintani, hogy még több részletet megtudj róla és az általa létrehozott szervezetről.

Azt hiszem a legegyszerűbb az, ha a lényegét leírom annak is, ami a riportban elhangzott, hátha valakinek nincs ideje végignézni. De hát hol is kezdjem. Talán ott, hogy Nandlal Master még csak a harmincas évei elején jár, de máris kivívta az egész közösség tiszteletét...több, mint száz kis falu tartja őt elsőszámú közösségi vezetőjének. A Master megszólítás is ezt a tiszteletet fejezi ki, mindenki ezt használja, így hát mi is. De hogyan is alakult ez így?

Nandlal egy selyemszövő (szárikészítő) családban született. Mivel édesapja hamar meghalt, így a család komoly anyagi nehézségekkel küzdött. Nandlal mégis kitűnt tehetségével, így a család úgy döntött, hogy neki tanulnia kell. Ezért hát elküldték az időközben megházasodott nővéréhez, hogy éljen abban a családban és járjon iskolába. Nandlal sikerrel el is végezte a középiskolát, azonban az otthoni rossz hírek miatt ezután hazaköltözött és ő is elkezdett dolgozni a családi kis műhelyben. A faluban számos műhelyben dolgoztak gyerekek (sajnos a mai napig is így van ez :-( ),  akik emiatt egyáltalán nem járhattak iskolába. Egyszer azonban 4 gyerek azzal a kéréssel fordult Nandlalhoz, hogy tanítsa őket esténként, hogy legalább a nevüket le tudják írni és számolni tudjanak. Nandlal szívesen eleget tett a kérésüknek...azonban 3-4 hónap után már 70-80 gyerek járt különböző napokon az esti órákra hozzá. Mivel egyedül ezt már nem tudta kezelni, ezért keresett még néhány, iskolát végzett fiatalt a környéken, hogy segítsenek neki. Így alakult meg az első esti iskola Mehdiganjban. Azonban igen komoly nehézséget okozott a gyerekeknek,  hogy a szomszédos falvakból késő esténként átjárjanak az iskolába, így a szüleik azzal a kéréssel fordultak Nandlalhoz, hogy más falvakban is nyisson iskolát. Ezért további önkéntes tanárokat keresett és további iskolákat létesítettek...mára 20 ilyen „képzési központ” működik. (Közülük többet meglátogattunk az elmúlt időszakban...többségük nem több, mint egy döngölt földpadlós szoba vagy egy selyemszövő műhely teteje, ahova egy szál égőt felfüggesztettek és egy nagyon régi használt táblát felerősítettek a falra...de hát akinek semmi más lehetősége nincs a tanulásra, annak ez is nagyszerű dolog.) Így indult el hát Nandlal Master szociális aktivista „karrierje”.

Azonban két egymást követő esemény majdnem letérítette erről a pályáról. Ugyanis az iskolák beindítását követő években Nandlal Master elhatározta, hogy kirándulni viszi a gyerekeket, akik többsége még a 25 kilométerre levő Varanasiban sem járt soha. Buszt béreltek hát és elindultak egy hosszabb kirándulásra. Azonban a busz balesetet szenvedett, egy gyerek meghalt, harminchat pedig megsérült...közülük többen súlyosan. Nandlal Master magát okolta a tragédiáért, és eldöntötte, hogy felhagy a szociális munkával. Azonban a sérült gyerekek ellátása nagyon sokba került és további nyomorba döntötte volna az amúgy is roppant szegény családokat, így hát elhatározta, hogy pénzgyűjtést szervez a megsegítésükre. Rövid idő alatt sikerült 36 000 rúpiát összegyűjtenie, ami elég volt a gyerekek gyógykezelésére, így ez visszaadta az önbizalmát és folytatta a közösségért végzet tevékenységét.

Egy másik eset viszont nagyon megrázta és sok mindenre megtanította. Egy alkalommal ugyanis egy segélyszervezet megkereste, hogy szívesen tartanának egy szórakoztaó előadást az esti iskolákba járó dolgozó gyerekek számára. Ebben semmi rosszat nem látott, így hát segített az esemény megszervezésben. Az eseményre azonban a szervezet meghívott helyi kormányzati hivatalnokokat is. Majd másnap az előadáson látott hivatalnokok vezetésével egy razzia keretében számos gyereket letartoztattak, akik a selyemszövő műhelyekben dolgoztak. Mint utóbb kiderült Nandlal Master szociális tevékenysége eddigre már számos környékbeli uzsorás számára terhet jelentett, így hát ezúton próbálták meg ellehetetleníteni őt. Mivel Nandlal Master egyértelműen saját hibájaként élte meg az eseményeket, így abba szerette volna hagyni a tevékenységét, azonban épp a korábban sérült gyerekek szülei bírták rá a folytatásra.

Azóta azonban jóval óvatosabb a különböző külső „segítőkkel” kapcsolatban. És erre jó oka is van. Ugyanis egyre tisztábban látja, hogy számos szervezet rengeteg pénzt költ a gyerekmunka ellen és a falusi gyerekek oktatása érdekében, azonban valahogy ennek semmi észrevehető eredménye nincs. (Amúgy tipikus példája az ilyen segélyszervezetek hozzáállásának, hogy az elmúlt években többen is megkeresték azzal, hogy adnának neki némi „plusz jövedelmet”, amennyiben az általa létrehozott iskolákat ezentúl az adott szervezet neve alatt futtatná hivatalosan...így ők mutogathatnák az iskolákat a támogatóiknak.)

Nandlal Master tevékenysége azonban nem állt meg a közösségi iskolák megszervezésében. Sok évvel ezelőtt kezdeményezte a Lok Samiti elnevezésű szervezetet létrehozását. Ez tulajdonképpen nem egy hivatalosan bejegyzett segélyszervezet, hanem a helyi közösséggel szorosan együttműködő és egybefonódó, alulról építkező szervezet, amelynek vezetésével Nandlal Mastert bízta meg a közösség. Az elmúlt években számos igen figyelemreméltó kezdeményezés fűzödik a nevükhöz. De mik is ezek?

A dolgozó gyerekek esti iskoláinak működtetésén kívül létrehoztak két nagyobb nappali iskolát is, ahol ingyenes oktatást biztosítanak a gyerekeknek. Ezekek az iskolák legalábbis a falusi átlagnál jobbak (igaz, sajnos csodát ő sem tud tenni, az igazán képzett tanerőkben nagy a hiány itt) és ők biztosítják a gyerekek számára a szükséges tankönyveket és taneszközöket is. Sajnos azonban csak az első öt osztályt tudják ilyen módon megoldani. (A saját oktatási programunk szervezése mellett az egyik nappali iskolájukban tanítunk mi magunk is heti kétszer, erről itt olvashatsz bővebben.)

Szintén egy nagyon érdekes kezdeményezés, hogy a falusi asszonyoknak képzéseket szerveznek, ahol az alapvető ismereteken (írás, olvasás, számolás) túl különböző, a háztartásban is hasznos dolgokat is tanítanak, mint például varrás, egészségügyi- és higiéniai alapismeretek. Ez azért is nagyon fontos, mert ezeknek a falusi nőknek a többsége soha nem járt még iskolába, semmiféle szakmát nem tanult, így nagyon ki vannak szolgáltatva minden téren a férjük családjának. Ha egy picit képzettebbek, akkor talán csökkenhet a függőségük és az alárendelt szerepük, különösen, ha olyan dolgokat is megtanulnak, amivel némi pénzt is tudnak spórolni vagy akár keresni a családnak.   

Ami nekem talán még a fentieknél is jobban tetszik, hogy beindítottak un. önsegélyező csoportokat is, ahol a résztvevő családok havonta 100 rúpiát (kb. 460 forint) adnak be a közös kasszába, így ha valamelyik családnak valami oknál fogva hirtelen pénzre lenne szüksége (pl. betegség miatt), akkor a közös pénzből egyrészt visszakapja az általa befektetett összeget, valamint minimális kamatért (évi 1%) kaphat további kölcsönt is. Ez megkíméli a családokat attól, hogy uzsorásoktól, hatalmas kamatok fejében kelljen pénzt kérniük. Mivel itt a közösség véleménye nagyon fontos, így még egyszer sem fordult eddig elő, hogy valaki ne fizesse vissza a tartozását időre. Ráadásul az önsegélyező csoportokat Nandlalék a nők családon belüli helyzetének a javításához is fel tudják használni. Ugyanis az egyik alapszabálya ezeknek a csoportoknak, hogy a családot a feleség képviseli. Egyrészt, mert a tapasztalatok szerint megbízhatóbbak pénzügyekben, másrészt meg azáltal, hogy vészhelyzetben a feleség képes olcsó kölcsönt szerezni, ez növeli a családon belüli tekintélyét. Ez a modell amúgy olyan sikeresnek bizonyult, hogy mára már negyven önsegélyező csoport működik a környező falvakban.

És van még egy nagyon fontos feladat, amit felvállalt a Lok Samiti. Rendszeresen figyelemmel kísérik a kormányzati kezdeményezéseket, projekteket és igyekeznek kideríteni, hogy ebből a közösség számára mi következik, mit kell, hogy a helyi hivatalok biztosítsanak, stb. Ugyanis ha ezt senki nem ellenőrizné vagy kérné számon a hivatalnokokon, akkor könnyen eltűnhetnének az egyes kormányzati programokra szánt pénzek. Például, hogy kormányzati pénzből ténylegesen is épültek fel wc-k ezekben falvakban, abban nem kis szerepe volt a Lok Samiti kitartó utánajárásának és ellenőrzésének.   (Persze illúzióink azért ne legyenek, sajnos biztos vagyok benne, hogy még így sem sikerül elérni azt, hogy minden pénz a megfelelő helyre menjen).

De még ez sem minden! Ugyanis minden évben csoportos esküvőket is szerveznek nagyon szegény családok számára, így megkímélve őket attól, hogy a menyasszony mellé kötelezően elvárt hozomány és az esküvő költségei miatt eladosódjanak a családok. Idén például 35 pár esküdött örök hűséget egymásnak ilyen módon. Ezen az esküvőn nekünk is volt szerencsénk részt venni, így erről itt olvashatsz bővebben.

Ezen kívül a Lok Samiti igen nagy ismertséget szerzett magának a helyi Coca-Cola palackozóüzem „áldásos tevékenysége” elleni küzdelemben, erről szintén írtam már korábban egy bejegyzést, amit itt olvashatsz el. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy az egyik ilyen békés tüntetés alkalmával mintegy 200 embert letartóztatott a rendőrség. Többségüket egy-két napon belül elengedték, azonban Nandlal Master mintegy két hetet töltött a börtönben...és itt ismerte meg későbbi feleségét is, aki szintén szociális aktivistaként dolgozik. Szóval igazi romantikus szerelmi házasság az övék. :-)

De ami a legjobban megfogott minket a Lok Samitiben, az a hihetetlen egyszerűségük és a rendelkezésükre álló erőforrások nagyon jó felhasználása. Nincs semmiféle nagyzolás, szép székház, csili-vili prospektusok...csak a tényleges munka. Az összes külső pénzügyi támogatás, amit tavaly kapott a szervezet az kb. 13 000 dollár volt, azaz alig több, mint 2,5 millió forint...ebből tartanak fent 20 képzési központot, mintegy 30 tanárral, illetve szervezik azt a sok egyéb dolgot, amiről fentebb írtam. Ami ebből a pénzből nem jön ki, azt pedig a közösség adja össze (pl. a csoportos esküvők).

Csak összehasonlításként leírom, hogy egy hasonló profilú nyugati szervezet hogy működik...azt előre bocsátom, hogy semmi különösebb bajom velük, főleg nem az itt dolgozó embereikkel, mert ők jó szándékú helyi alkalmazottak és ösztöndíjas kanadai egyetemisták, akik tőlük telhetően tényleg igyekeznek jól végezni a munkájukat. Azonban a kanadai kormány által is pénzelt szervezet két gyönyörű nagy épületet bérel Varanasi óvárosának szélén...az egyik ráadásul egy műemlék épület, közvetlenül a folyóparton, az ablakaiból és teraszairól gyönyörű kilátással a Gangeszra. És most szeretnének majd egy harmadik épületet is kibérelni. Ezek bérleti díja egyenként is sokkal több, mint a Lok Samiti egész éves költségvetése. Az ezen felüli működési költségeiket természetesen nem tudom pontosan (ez is tipikus az ilyen NGO-knál), de azok alapján, amit láttam, abban egész biztos vagyok, hogy ez is sokszorosa a 13 000 dollárnak (gyönyörű prospektusok, saját riksa, sok – sok repülőjegy és szállásköltség, stb.). És ha valaki arra gondol, hogy ha ennyi pénzt tudnak a „látványra” fordítani, akkor biztos még sokkal több megy a tényleges munkára...hát, sajnos ki kell ábrándítsak mindenkit. Ugyanis beszélgettünk az oktatási programjuk vezetőjével, aki büszkén mondta, hogy idén 230 gyereket iskoláznak be. (Összehasonlításul a Lok Samiti idén több, mint 600 gyerek és mintegy száz falusi asszony oktatását oldotta meg, de még a mi kicsi, most induló alapítványunk is legalább 35, de reményeim szerint inkább 50 gyerkőcöt tud idén beiskolázni.) Ez a kanadai szervezet szintén foglalkoznak hátrányos helyzetű nők oktatásával, de itt csupán egy tucat asszony vesz részt ezeken a foglalkozásokon. Ezen kívül még egy kis közkönyvtárat üzemeltetnek (20-30 rendszeres látogatóval) és a környékbeli gyerekeknek tartanak délutáni programokat néha. Ennyi. Vajon csak én érzem, hogy ennyi pénzből ez nem igazi eredmény? És tényleg nem azért írtam le ezt, hogy ezt a szerveztet bántsam, hanem mert nagyon jól példázza azt, hogy hogyan is működnek és milyen hatékonysággal használják fel a pénzeket a nyugati típusú segélyszervezetek. Az a szomorú, hogy a Lok Samiti példája jól mutatja, hogy mennyi mindent lehetne kezdeni ennyi erőforrással, ha egy kis odafigyelés és igazi törődés is társulna a pénzhez. 

Na, be is fejeztem. :-) Remélem a fenti sorok jól visszaadják, hogy mennyire nagyra tartjuk Nandlal Master és az általa létrehozott Lok Samiti tevékenységét. Mindenesetre mi nagyon örülünk, hogy együttműködhetünk vele és szervezetével. Ezzel kapcsolatban talán még fontos lehet elmondani azt is, hogy az oktatási programunkba bekerült falusi gyerekek kiválasztásában és az előrehaladásuk nyomonkövetésében a Lok Samiti nagyon sokat segít nekünk, hiszen náluk senki sem ismeri jobban az itt élő családok helyzetét.

 

u.i.: A riportban elhangzik néhány olyan érdekesség, amit nem írtam le. Ha valaki észreveszi ezeket, akkor az megkapja a hónap blogolvasója címet. Az ezzel járó jutalmon még gondolkozunk. :-)

6 komment

Címkék: india riport coca cola mehdiganj

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr542032423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2010.05.31. 19:39:40

Szia, többször próbáltam, de ne indul el :( :(
Mondjuk, azzal, hogy azok a szervezetek kibérlik és fizetnek az épületekért, az is valamilyen szinten támogatás, csak sajnos nem jut el oda, ahova kéne. Igaz, hogy jobb lenne, ha azt a pénzt inkább máshogy fordítanák bele az indiai képzésbe, segítésbe..
Sok szépet kívánok Nandlal Masternek és nektek is! Nem egyszerű itt bármibe is belefogni és sikerre vinni!!
(jó mosolyogtam a "romantikus" találkozásukon)

Szép napokat!

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.06.01. 17:54:30

@euthymia: Szia! mondjuk ez egy elég nagy videó és ugye Te szintén elég messziről próbálod elérni :-), lehet, hogy ezért nem megy. :-(((

Hát, az, hogy műemlék épületeket bérelnek, az maximum az épület nem éppen szegény tulajdonosának támogatás. Ötödannyi pénzből lehetne megfelelő épületet bérelni, igaz, az nem lenne olyan elegáns, meg nem lenne kilátás a terszról a Gangeszra. De nem morgok, inkább egyszerűen csak mi megpróbáljuk másként csinálni, meg olyan szervezetekkel együtt dolgozni, akik másként csinálják. :-)

Képzeld, ma derült ki, hogy Nandlal Masternak maláriája van. :-( Szerencsére ez ma már kezelhető, így talán nem lesz nagyobb baj.

Üdv,
Sajo'

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2010.06.01. 18:13:49

oh!! ez rosszul hangzik! Az hogy lehet? mármint tudom, hogy hogy lehet, csak az ő esetében, hogy lehetséges ez most??
jajjajaj, remélem a mielőbbi felépülését!!!

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.06.03. 05:53:37

@euthymia: Szia! A falvakban ilyenkor is van azért szúnyog, mégha nem is most van a malária főszezonja. Meg pár hete volt valahol egy konferencián, ahol a szabadban aludtak, lehet, hogy ott csípte meg az a szunyog, amelyiknek nem kellett volna...

Szerencsére a malária ma már jól gyógyítható, ha időben elkezdik kezelni. Reméljük erről az indiai orvosok és a malária is tudnak...

Sajo'

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2010.06.03. 06:12:39

@Sajo - www.chanceindia.org: reméljük :( sajnos engem is állandóan csípkednek, legutóbb pl az egyik bevásárlóközpontban 3 helyen is :( :(
jobbulást neki!!

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.06.06. 06:56:36

@euthymia: A szúnyogcsípés nem jó dolog errefelé. :-( Az otthoni dokinak az volt a mondása (ez a hozzáértőbb fajtából való volt, sokszor jért Indiában is), hogy magas láz esetén nem szórakozni, hanem egyből kórházba, mert az elején még jól kezelhető a malária.

Minket az első napokban csipdestek kicsit, de aztán felkerült a szúnyogháló, meg meleg is lett, így azóta nyugtunk van tőlük. :-) De a monszun állítólag dúrva lesz, készülünk is mindenféle vegyszerekkel.

Sajo'
süti beállítások módosítása