HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Miért legyünk kint időben az állomáson, ha a vonat úgyis késik?

2010.03.07. 09:42 :: Sajo - www.chanceindia.org

Tegnap nálunk járt Arnold és Zsuzsi. Ők fognak minket meglátogatni Indiában, így persze beszélgettünk az utazásról is. Amikor mondtam, hogy a vasútállomásra lehetőleg mindig érjenek ki egy órával a vonat indulása előtt, Zsuzsi megkérdezte, hogy miért, amikor valószínűleg úgyis késik a vonat?  A kérdés jogos volt, de két rövid történetkével azért megválaszolható. :-) A továbbra gombra kattintva Ti is elolvashatjátok ezeket.  

A legutóbbi utamon is volt érdekes történet, pedig azt hittem, hogy utazásilag India már nem tud meglepetést okozni. Delhiből mentem Varansiba, azonban  a  pályaudvaron nem írták ki, hogy honnan indul a vonat, pedig volt szép új elektronikus információs tábla is, ám azon csak véletlenszerű sorrendben és nem is teljeskörűen voltak feltüntetve az érkező és induló vonatok. Volt egy másik - régi típusú - tábla is, de azon sem volt minden vonat. Volt olyan vonat, amelyik mindkét táblán szerepelt, de néha az időpontok és a vágányszámok eltértek egymástól. :-) Az információnál érdeklődtem, ott az 1-es vágányt mondták. Gyanús volt, mert valami ősrégi füzetből nézte ki az alkalmazott. Ezért kettő, láthatólag kompetens vasutas alkalmazottat is megkérdeztem (egymástól persze függetlenül), ők határozottan a 11-es vágányt mondták. Aztán amikor odamentem, a helyiek a 13-as vágányon álló vonatra mutogattak. Akik meg a 13-ason levő vonaton ültek, azok mondták, hogy ez nem az, hanem a 11-esre fog jönni az enyém. Amikor a 11-esre megjött a vonat, akkor az arról leszálló vasutas mondta, hogy az nem az, hanem a 13-ason levő az, ami bent áll (és amelynek az utasai ezt korábban bőszen tagadták). Viszont a beérkező vonat miatt akkorra volt a tömeg, hogy már nem bírtam visszamenni az infotáblához megnézni, hogy közben kirták-e. És ekkor a 13-ason levő  vonat már el is indult, nekem pedig az ilyenkor megszokott tolongásban esélyem sem volt visszaérni hozzá. De azért én megpróbáltam, minek eredményeként egy ifjú hajadont a szép hosszú hajfonatánál rántottam magam után, ahogy a copfja beakadt a hátizsákom csatjába. Nem néztek szépen rám a bátyjai, és sajnos olyan vicces volt a szituáció, hogy elsőre fel is nevettem, de aztán pár őszinte bocsánatkérő szó után szerencsére megbékéltek. :-). Azonban mire ezzel végeztünk a vonat már el is tűnt az állomásról, úgyhogy először azt hittem, hogy elment a vonatom, hiába voltam már több, mint egy órával az indulás előtt az állomáson. De aztán kiderült, hogy egyik vasutasnak sem volt igaza (se az információnak, se a kompetensnek tűnő vasutasoknak, se a másik vonatról leszálló kalauznak :-)), hanem végül egy szintén Varanasiba igyekvő utas tudta elmagyarázni, hogy mi is az igazság. A vontat végül valóban a 13-as vágányról indult, csak nem az, ami elment, hanem egy későbbi (mert késett fél órát).

 

A másik történet még évekkel ezelőtt, Nasikban történt. Az állomásra időben kiértünk, majd némi mogyoró megvásárlása után keresni kezdtük a kiírást, hogy melyik vágányról is indul a vonat. Nem találtuk, de ekkor még nem aggódtunk. Néhány vasúti alkalmazottat megkérdeztünk, mutatva a jegyünket is, a többségük pedig bólogatott, hogy igen, majd jön a vonat, de azt ők sem tudták megmondani, melyik vágányra fog érkezni. Ahogy közeledett a jegyen szereplő időpont, úgy lettek egyre tanácstalanabbak a megkérdezettek...aztán lassanként eljutottunk az állomásfőnökig. Ő is alaposan áttanulmányozta a jegyet, majd belenézett a számítógépébe, meg telefonálgatott is egy keveset. Aztán közölte, hogy az a vonat nem létezik, amire a jegyünk szól. Egész pontosan létezik, de csak a Khumb Mela idején, ami meg ugye már másfél hónapja vége volt akkor. A kérdésünkre, hogy miként kaphattunk rá mégis jegyet a pénztárnál, azt mondta, hogy nem tudja, biztos valami számítógép hiba lehetett. Kérdeztük, mitévők legyünk, mert mi bizony még aznap szeretnénk eljutni Bombay-ba. Ő roppant megértőnek mutatkozott a problémánk iránt és intett, hogy menjünk ki vele a peronra. Majd átmutatott egy másik vágányon álló vonatra, hogy az is Bombay-ba megy. Szálljunk fel és mondjuk meg a kalauznak, hogy ő megengedte, hogy ezen a vonaton utazzunk. Baráti tanácsként még azt is hozzátette, hogyha el akarjuk érni a vonatot, akkor ne a távoli felüljárón menjünk át ahhoz a vágányhoz, hanem rohanjunk a síneken keresztül. De siessünk, mert most indul a vonat (ekkor tényleg meg is indult), meg a köztes vágányra érkezik a másik (ekkor már ennek a kürtjét is halottuk). Persze ezt nem ennyire szépen fogalmazta meg, de azért értettük...úgyhogy a leugrottunk a peronról a sínek és a patkányok közé és a vágányokon átrohanva felkapaszkodtunk a már mozgó vonatra, az ablakból szurkoló indiaiak nagy örömére. A vonaton levő kalauz pedig láthatta, hogy tényleg a station master küldött minket, mert nem kötekedett, hanem mondta, hogy keressünk üres helyet magunknak...fizetni persze nem kellett, jó volt neki a nemlétező vonatra szóló jegy is.

Szóval Indiában mindig igazi élmény a vonatozás, az ember soha nem unatkozik. :-)

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás india

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr621815514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása