A korrupció szó szerint az indiai mindennapok része. Annyira, hogy szerintem ez az egyik fő problémája Indiának, egyértelműen gátolja a gazdasági fejlődést, és nem utolsó sorban a szegénység elleni küzdelmet is. Bár a Transparency International által nemrég közzétett korrupciós listán India csak a 84. helyen szerepel, azaz néhány országnál kevésbé korruptnak bizonyult - például Szomáliában és Afganisztánban is rosszabb a helyzet -, azonban szerintem csak azért ilyen „jó” ez a helyezés, mert korruptak voltak a válaszadók. :-) Amit itt látunk és hallunk ugyanis, az szinte elképesztő. Akit érdekelnek a részletek, az kattintson a tovább gombra.

A korrupció természetesen Indiában sem új keletű jelenség. Már Brihaszpati ókori szanszkrit törvénykönyve is sajnálkozva említi meg, hogy elmúltak azok az aranyidők, mikor minden férfi szigorúan erkölcsös volt. Azonban a korrupció terjedésének kétségtelenül lökést adtak a gyarmatosító britek is, ugyanis a Brit Kelet-Indiai Társaság, mely az 1700-as évektől a térség jelentős részében a hatalom tényleges birtokosává vált, bevezette azt a kedves szokást, hogy alkalmazottainak a létfenntartáshoz elégtelen fizetéseket adott, így gyakorlatilag arra ösztönözte őket, hogy magán üzletekhez és zsaroláshoz folyamodjanak. Ez a nemes gyakorlat a későbbi évszázadok során is fennmaradt, sőt tökéletesítésre került...mondhatni ez mára már szinte indiai hagyománnyá vált. Annyira, hogy épp a napokban hallottam egy nyilatkozatot egy rajtakapni vélt hivatalnoktól, hogy ő semmi mást nem csinált, mint amit mindenki más tesz, nem érti, mire a felháborodás.

India szeretné azt hinni magáról, hogy versenyben van Kínával a térség első számú nagyhatalmi pozíciójáért. Hát...bár Kínát olyan nagyon nem ismerem, de most közvetlenül egymás után láttam a két országot...rendezettség és infrastruktúrális fejlettség szempontjából nehezen lehetne őket egy lapon említeni, annyival előrébb jár Kína. És hát az ilyen gazdasági-hatalmi versenyben a nagy ambíciókkal rendelkező országok előszeretettel fitogtatják erejüket jelentős nemzetközi sportesemények megrendezésével. Ezért rendezett Kína olimpiát és épp most zajlik ott az Ázsia Játékok is. Míg ezek a rendezvények minden nagyobb botrány nélkül lezajlottak-zajlanak, addig India épp októberben tette magát nevetségessé a Brit Nemzetközösségi Játékok szervezésével. Bár otthon nem nagyon hallunk erről (lévén sose voltunk brit gyarmat :-)), de az Olimpián kívül nincs ennél nagyobb, több sportágat felölelő nemzetközi sportesemény. Idén például mintegy 6000 sportoló vett rajta részt, több, mint 50 ország képviseletében.

És India azt remélte, hogy most majd megmutatja a világnak, hogy ő egy ilyen nagy eseményt milyen jól meg tud szervezni. Hát, megmutatta. Az először még nem nagyon jutott el a nemzetközi nagyközönség fülébe, hogy minden előkészület csúszik, bár azért pár sportvezető már idejekorán elkezdte húzni a vészharangot. De amikor leszakadt a sportolók szállását és az egyik sportcentrumot összekötő gyalogoshíd, akkor már felkapták a fejüket az emberek. Hát még amikor kiderült, hogy a sportolói falu egy héttel az esemény előtt sincs kész. Illetve ami elkészült, az is kritikán aluli minőségben és már átadáskor romosan, piszkosan. A szunyogírtást sem sikerült megoldani, így a monszunt követő szunyoginvázó által terjesztett malária és dengiláz is veszélyeztette a sportolókat és a várt nagyszámú látogatót. Mondjuk ez utóbbiak megmenekültek, mert a világsajtót bejáró sokkoló hírek és képek után nem jöttek el. Annyira, hogy a turizmus várt fellendülése helyett láthatólag erősen visszaesett az országba látogató külföldiek száma...a játékokat csak azért nem tartották üres lelátók előtt, mert a végén nagy számban iskolásokat és szegényeket toboroztak nézőnek, akik így ingyen mehettek be az eseményre. Na de mi köze ennek a korrupcióhoz? Hát az, hogy emiatt sikerült ez ennyire félre.

Ugyanis a hivatalnokok a szervezést a hagyományoknak megfelelő módon végezték. A feladatokat jó pénzért baráti vállalkozóknak adták ki, akik a könnyen szerzett pénzből persze egy „kis” jutalékot adtak a megrendelést intéző hivatalnoknak (és persze annak főnökeinek is) és a szokásoknak megfelelően feltételezhetően egy jóval nagyobb összeg a politikusokhoz is eljutott, akik a közvélekedés szerint ezekből szokták finanszírozni politikai karrierjüket (na meg persze azért a család sem maradhat éhen). Viszont ha már ennyi pénzt vissza kell osztania a vállalkozónak, akkor ugye méltánytalan lenne rajta számonkérni a határidőt és a minőséget. Vagy úgy egyáltalán a munkát. Nem is kérték.

Így esett meg az a csúfság, hogy az egyik stadiont például nem is tudták átadni, a sportolói faluban a megnyitáskor is sithalmok tornyosultak, az ágy leszakadt egy 50 kilós bokszoló alatt alvás közben, az egyik medence vize fertőzőnek bizonyult, Delhiben a híres Conaught Place még novemberben is feltúrva állt, nem is beszélve a main bazaar főutcájáról, Varanasi város új repterét is csak a napokban sikerült átadni...szerencsére a gyér turistaforgalmat a régi is ki tudta szolgálni. A játékokkal kapcsolatos hiányosságok annyira szembetűnőek voltak, hogy még az indiai sajtó is nagy terjedelemben foglalkozott vele és több vezető le is mondott azóta...persze a nyilatkozataik alapján mind tisztakezű hazafi. Azonban az egyik vizsgálatot végző szervezet kimutatta, hogy átlagosan mintegy 40 százalékkal végezték drágábban a munkákat a cégek, mint ami a reális ár lenne (remélem  jól emlékszem a százalékra, mert egy újságban olvastam a vonaton és már sajnos nincs meg). És mivel sokmilliárdos volt az esemény költségvetése, így ez igen szép pénzt jelenthetett egyeseknek. Voltak amúgy igen kirívó esetek is...például a sportolói falu konditermének berendezéseit 1 hónapra kétszer annyiért bérelték, mint amennyibe az újkori beszerzési áruk került volna.

Persze nem ez volt az első és egyetlen nagy korrupciós botrány a modern Indiában. Tavaly például egy 2 milliárd dolláros hadiipari fejlesztésről derült ki, hogy igencsak sok pénz cserélt illegálisan gazdát a megrendelés elnyerése érdekében. Vagy épp nemrégiben mondott le posztjáról Andimuthu Radzsa távközlési és információstechnológiai miniszter, aki mintegy 39 milliárd rúpia értékű kárt okozott Indiának a 2007-2008 közötti időszakban... az indiai számvevőszék kiszivárgott jelentése szerint a köz eme lelkes szolgája szándékosan alulértékelt áron adta el a mobiltelefonokhoz kapcsolódó távközlési engedélyeket úgy, hogy nem bocsátotta aukcióra a frekvenciákat, hanem néhány kiválasztott vállalatnak értékesítette akciós áron. Gondolom nem tudatlanságból.

A korrupció azonban sajnos nem csak a legnagyobb üzleteknél van jelen. Az egyszerű emberek például amennyire csak lehet, kerülik a hatóságokkal és a rendőrökkel való érintkezést, mert tudják, hogy az pénzbe kerül. Még akkor is, ha amúgy valami alanyi jogon és ingyen járna nekik. Például házigazdánk elvégzett egy hivatalos idegenvezetői tanfolyamot, aminek eredményeként jogosulttá vált az idegenvezetői igazolvány kiváltására. Ehhez nem kellett mást tennie, csak beszerezni a helyi rendőrségen azt az igazolást, hogy büntetlen előéletű. Mivel valóban az, gondolta, hogy ez talán nem is lesz olyan nehéz. Amikor már több hét alatt sokadszor járt bent az irodában és mindannyiszor azt a választ kapta, hogy még nincs kész, majd jöjjön be máskor, akkor végülis rájött, hogy mi hiányzik. Így némi alku után 750 rúpia gazdát cserélt (azért ennyi, mert ugye a főnöknek is kell belőle adni) és másnapra meg is lett a szükséges papír. És ilyen történetből rengeteget tudnék sorolni, annyit hallottam.

De ami engem talán még a fentieknél is jobban zavar, hogy a korrupció a szegényeknek szánt pénzekből is leveszi a sápját. Nem is akármekkorát. A mértéket csak becsülni lehet, de Radzsiv Gandhi egykori miniszterelnök egy alkalommal megjegyezte, hogy a szegényeknek szánt kiadásoknak csupán 15 százaléka jut el ténylegesen hozzájuk, a többit elfecsérlik, vagy elsíbolják. Nem hiszem, hogy ez az arány sokat változott volna azóta...kevés indiai kétli, hogy az idei költségvetésben a nyomorban élők megsegítésére szánt 47 milliárd dollár jórésze eltűnik a különböző magánzsebekben és pártkasszákban.

És ami pénzt végül mégis a programokra költenek, azok sem feltétlenül hasznosulnak megfelelően. Egy ezzel a témával foglalkozó esettanulmány-gyűjteményben szerepel például az az eset, amikor egy falu szegényeinek megsegítése érdekében sok pénzből építettek egy földutat. A gond ezzel csak az volt, hogy a faluba már vezetett egy földút, épp pár méterrel az új mellett. Azonban a vízellátással komoly gondok voltak a faluban...a teljesen felesleges második útra költött pénzből pedig jópár új kutat lehetett volna fúrni, ami igazi segítség lett volna az ott élő szegény földműveseknek. De hát a hivatalnoknak nyilván nem voltak kútfúró ismerősei.

Sokat tudnék még erről a témáról írni, India kimeríthetetlen forrása a korrupciós történeteknek. De már így is kicsit hosszú lett ez a bejegyzés. Sajnos.