Egyik este vendégül láttuk Nandlal Mastert és a feleségét. Mivel nem voltunk biztosak benne, hogy az európai ételek ízleni fognak nekik, így készültünk pár helyi étellel is. :-) Az vacsora indiai részét Banti és Nandan segített elkészíteni. Hogy pontosan mit, a tovább gombra kattintva megtudható.
Mindig örülünk, ha barátok látogatnak meg minket Varanasiban. A mostani alkalom különlegessége pedig az volt, hogy Erika és Józsi egyben Radhika támogatói is. Így nem csak a várost és a falvakat néztük meg, hanem Radhikát is meglátogattuk otthonában. Videó nem készült az eseményről (már így is zavarban volt minkét fél :-)), de néhány kép azért igen, ráadásul Józsi még az itt eltöltött napok alatt készített fotóit is megosztotta velünk. A fenti fotóalbum azt mutatja be, milyennek is látta Erika és Józsi Varanasit és Mehdiganjt, na meg a „találkozásról” is került bele pár kép. A tovább gombra kattintva pedig megnézhető, ahogy Józsi angolórát tart az ötödikes gyerekeknek a Lok Samiti iskolájában, valamint Radhikával még a nyáron elkészített rövid bemutatkozó videóriport is.
Otthon közeledik a karácsony és bizonyára az ünnepi készülődés is már elkezdődött. Indiában a többség persze nem tartja a karácsonyt...ami ugye nem meglepő. :-) Nekünk viszont hiányozni fog. De India azért gondoskodik róla, hogy ne maradjunk ünnep nélkül. Mondhatni itt szinte minden napra esik legalább egy ünnep, de ha csak a legnagyobbakat nézzük, akkor azokból is volt jópár a közelmúltban. A részletekért a tovább gombra kell kattintani.
Indiában is beköszöntött a tél. Itt Varanasiban napközben ugyan még kellemes az idő, de esténként már 8-10 fokig is lehűl a levegő. És persze napról-napra egyre hidegebb lesz. Mivel Indiában a fűtés nem jellemző, a házak és az iskolák ilyenkor már nagyon áthűlnek, az egyre gyengébb napfény nem képes felmelegíteni az épületek belsejét. Mi bármennyire is felöltözünk, ha kicsit hosszabb ideig kell egyhelyben lennünk, teljesen átfagyunk. És a gyerekek az iskolákban gyakran ilyenkor is csak a betonpadlón ülnek, maximum a földre leterített vékony pokróc próbálja felvenni a harcot a hideggel. Azt gondolhatnánk, hogy legalább mindegyikük jól felöltözik...de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis szinte minden iskolában kötelező az egyenruha viselete, azaz télen sem lehet akármit felvenni. Ahhoz, hogy valamelyik gyerek meleg ruhába tudjon iskolába járni, meg kell venni az előírt téli egyenruhát-egyenpulcsit. Ami persze az olyan családoknak, ahol a napi megélhetés is komoly gond, nagyon drága. Éppen ezért az alapítványunk által támogatott gyerekeknek a téli egyenruhát is biztosítjuk.
 |
December 6-án volt a 18. évfordulója az ayodhyai mecset lerombolásának, amely akció azóta jelképe lett a hindu-muszlim ellentétnek Indiában. Tegnap, amíg az étteremben vártuk, hogy az ebédünk elkészüljön, a kezembe akadt az aznapi újság, ahol a címlapon szerepelt, hogy hála a fokozott biztonsági előkészületeknek, az évforduló rendbontás nélkül telt el. Az öröm azonban korai volt. Még aznap este bomba robbant itt Varanasiban, a hinduk szent városában, az esti folyóbúcsúztató szertartás (aarti) alatt. Mivel ezen az eseményen rendszeresen több ezer ember vesz részt – helyiek és turisták vegyesen -, így sajnos rengeteg a sérült. A robbantást az Indian Mujahideen nevű radikális muzulmán szervezet vállalta magára. A hivatalos adatok szerint egy kisgyerek halt meg és harmincheten megsérültek, de a helyiek beszámolóját hallgatva és a képeket látva egész biztos, hogy ennél jóval több a sebesült. A terrorcselekmény hátteréről a tovább gombra kattintva lehet olvasni.
A nagyvárosokban bizonyára vannak szép, elegáns fodrász szalonok is, de egy olyan kisvárosban, mint a Budapesttel összemérhető népességű Varanasi...hát, már nem annyira egyszerű az ember dolga, ha ilyen helyet szeretne találni. Helyette általában kénytelen megelégedni azzal, amivel az Indiaiak túlnyomó többsége...azaz az utcai fodrászmesterekkel. Ők gyorsan és igen olcsón vágják a hajat, egyetlen probléma van, hogy többnyire 1-2 fazont ismernek és azok sem a modern nyugati frizurák. :-) Engem is egy ilyen „mester” szokott kezelésbe venni, igaz annyival kényelmesebb a helyzetünk, hogy házhoz jön. Kiszállással együtt 20 rúpiát (nem egész 100 forint) kell fizetnünk neki. Dóri hajához viszont nem engedjük nyúlni. :-)
Mamta Bind nagyon szegény családban él. A riport a házuk ajtajában készlüt vele. Édesapja egyedül neveli őt és testvéreit, így - mivel a nővére már házas és nem él velük - a tanulás mellett neki kell vezetnie a háztartást és ki kell vennie a részét a ház körüli munkákból is. Ennek ellenére osztályelső, így talán van esélye arra, hogy megvalósítsa nagy álmát és orvos legyen.
