India, India

Babu ötödik születésnapját először a „play-schoolban” ünnepeltük meg, ahova már két éve jár. Ez az intézmény tulajdonképpen a bölcsőde és az iskola keveréke, ahova a csöppségek azért járnak, hogy felkészítsék őket egy jobb magániskolára (az általunk támogatott legfiatalabb városi gyerekek közül is jár néhány ide :-)). Itt nem csak a betűket és a számokat tanulják meg a gyerekek, hanem nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi élethez való szoktatásra. Ezért minden gyerek születésnapját együtt ünnepli meg az iskola...persze a tortákról a szülőknek kell gondoskodnia.  Természetesen az igazi nagy ünnepséget a család tartotta otthon. Babu nagy örömére nem csak a rokonokat, de minden barátot és ismerőst is meghívtak Nandanék. Nekünk is volt szerencsénk kivenni a részünk az ünneplésből, így készülhetett el ez a kisvideó arról, hogyan ünnepli a gyerek születésnapját egy középosztálybeli indiai család. :-)

Csák Gyula – Indiai jegyzetek: A tévében fogyókúrarecepteket hirdetnek. Csak ezerötszáz kalória és külön előnye, hogy eloszlatja az éhségérzetet. Statisztikák szerint ezer kalória jut egy átlagindiaira - a fogyókúrareceptek használata után tehát meghíznának.

Sharmila mozgássérült, csak mankóval képes járni, így egyetlen esélye az emberi életre, ha tanul. Azonban Sharmila 7 tagú családja nagyon szegény. Édesapja és az egyik öccse egy selyemszövő műhelyben dolgozik a faluban. A család összes bevétele 2500 rúpia (10 000 Ft) havonta, így se az iskolára, se a gyógykezelésre nincs pénzük. Szerencsére Sharmilának sikerült támogatót találnuk, így továbbra is járhat iskolába. A videóban Sharmila nem csak bemutatkozik, hanem szó esik a betegségéről és a gyógykezelésről is...pontosabban azt tudhatjuk meg, hogy ha Indiában nincs pénzed, akkor nem nagyon reménykedhetsz a gyógyulásban.

Ha már az előző bejegyzésben írtam arról, hogy Dóri március óta minden nap jógázik, akkor itt az ideje még egy kis érdekességet mutatni. Ugyanis Dóri már egy ideje gyereknek is tart jóga foglalkozásokat. Hogy ez miként is kezdődött azt a tovább gombra kattintva lehet megtudni. Sőt, továbblapozva még egy másik videót is meg lehet nézni erről. :-)

Varanasi, mint India egyik legősibb kultúrális és vallási központja híres a jógaiskoláiról is, így érthető, hogy Dóri ki szerette volna próbálni a jógát. Persze jó mestert találni itt sem olyan egyszerű, mert sajnos sok olyan iskola is van, ahol inkább csak a turisták pénztárcájának a megcsapolása az elsődleges szempont, nem annyira a minőségi oktatás. Nekünk azonban szerencsénk van, mert házigazdánk öccse, Radzsan, már 15 éve jógázik, így hozzá bátran fordulhattunk tanácsért. Ő ajánlotta Ravindra mestert, vagy ahogy mi hívjuk, a Gurujit. Dóri március óta szinte minden nap jár jógázni egy közeli kis templom udvarára, ahol a Guruji az óráit tartja, így arra gondoltunk, hogy eljött az ideje, hogy egy rövid kis riportot is készítsünk a Gurujivel. Sajnos a riport hangminősége nem lett túl jó, így írásban is összefoglaltam a lényeget, amit a tovább gombra kattintva lehet elolvasni...sőt egy másik videót is meg lehet nézni, ugyanis Radzsan nem akarta elhinni, hogy Dóri már a Brisik ászanát is elkezdhette tanulni. :-)

Először is Boldog Új Évet Mindenkinek! :-) Reméljük Neetának is az lesz, annak ellenére, hogy egy 8 tagú, nagyon szegény falusi családban él. Édesapja és egyik testvére egy selyemszövő műhelyben dolgozik, a család összes bevétele 2500 rúpia (10 000 Ft) havonta. Arról már volt szó korábban a blogon, hogy ennyi pénzből hogy lehet megélni Indiában, így aki azt a bejegyzést olvasta, az bizonyára nem csodálkozik azon, hogy a család nem bírja fedezni Neeta taníttatásának költségeit. Szerencsére találtunk számára támogatót, így nem kell abbahagynia a tanulást és férjhez sem kell mennie idejekorán. A videón szerintem mosolyogtató látni, ahogy a falu apraja-nagyja körbeáll minket és nagy izgalommal figyeli az eseményeket. Nem csoda, hogy Neeta kicsit zavarban van. :-)