A kérdésre válaszolva elsőre azt mondanám, hogy sehogy. De mégis...valahogy túlél sok család, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem vagy csak alíg haladja meg az ezer forintot. Sokan kérdezték már tőlem otthonról, hogy mégis milyen árak vannak itt, hogy ehhez tudják mérni a szegény családok jövedelmét. Így hát igyekeztem összeszedni néhány, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen dolog árát és számolgattam is egy kicsit, hogy hogyan is lehet túlélni ennyi pénzből. A tovább gombra kattintva Te is elgondolkozhatsz ezen a rejtvényen.

Mivel enni mindenképpen kell, így az árakat az alapvető élelmiszerekkel kezdem. Mondjuk a rizzsel. A legolcsóbb rizs kilója 14 rúpia (65-70 Ft), a basmati rizs pedig akár 50 – 60 rúpiába is kerülhet, igaz ez utóbbit egy szegény család úgysem eszik soha.

A liszt szintén nélkülözhetetlen a főzéshez, mert ebből készül a csapati (vagy ahogy a helyiek inkább hívják: roti). Ezt az olcsóbb lisztből készítik, aminek az ára kilónként 13 – 15 rúpia (60- 75 Ft). A fehérlisztért már minőségtől függően 20 – 30 rúpiát is kell fizetni, de ilyet maximum a nagyobb ünnepekkor használ az átlagos indiai, persze akkor sem a szegények.

A fentieken kívül talán még a lencse és a zöldség az, amihez a szegényebbek is hozzájutnak...persze ne képzeljük azt, hogy túl sokhoz...a rizshez vagy csapatihoz adott kis adag fűszeres zöldségragú vagy híg lencsefőzelék (dhal) teszi teljessé a vacsorát a legtöbb szegény családban...már amikor van rá pénz.  Ugyanis a krumpli és a hagyma kilója egyaránt 10 rúpia körül mozog (45 – 50 Ft), a pardicsom amikor ideérkeztünk 20 rúpia volt, most már 32 (150 – 155 Ft), karfiolból egy fej 15 rúpia (70 – 75 Ft), paprikából egy kiló jelenleg 20 rúpia (95 – 100 Ft)...de ami talán a legborzasztóbb: a lencse kilója két éve még csak 20 rúpiába került, de ma már 100 rúpia (480 Ft) alatt nem lehet találni.  

Persze fűszereket is kell használni néha, így erre is kell pénz. A só kilója 10 rúpia (45 - 50 Ft) körül van, az indiai teához (chai) nélkülözhetetlen cukor ára 40 rúpia (190 – 195 Ft). A curry-hez szükséges fűszerek árait most nem soronám fel (mert nem tudom :-)).

Zacskós tejet kora reggel és este lehet venni az utcán, hogy meg ne romoljon. Fél liter ára 12 – 15 (60 – 70 Ft) rúpia között mozog, a zsírtartalomtól függően. A tojás ára 3 rúpia...de az igazi vegetáriánus indiai nem eszik tojást. Mi igen, így el tudom mondani, hogy a tojásokon látszik, hogy a szegény tyúkok milyen körülmények között élnek...ugyanis a sárgájuk rendkivül halovány (sütés után alig lehet a fehérjétől megkülönböztetni) és teljesen tartás nélküli.    

És akkor nézzünk néhány „luxusélelmiszert”, amihez gyakorlatilag a szegények soha nem jutnak hozzá. Mondjuk a húst a többségük elvi okokból amúgy sem enne, de ha szeretné sem tudná megfizetni. Egy kiló csirke (frissen vágva és a tisztelt vevő előtt kibelezve) ára 120 – 130 rúpia (kb. 600 Ft) , egy kiló kecske pedig 180 – 200 rúpia (kb. 900 Ft). Mi mondjuk még soha nem vettünk húst a piacon, lévén a háziak nálunk abszolút vegetáriánusok, így nem akarjuk az orruk előtt becipelni a házba a véres húst, és azt sem szeretnénk, ha a konyhánkból a sülő hús illata töltené be az egész házat...így ilyet csak éttermekben eszünk...pontosabban csak én, mert Dóri úgy döntött, hogy amíg Indiában vagyunk, addig nem eszik húst. Mivel Nandanék és a legtöbb itteni ismerősünk is vegetáriánus, így csak hallomásból tudják az árakat, remélem pontosak az értesüléseik.

Persze a húson kívül is vannak olyan dolgok, ami egy szegény család soha nem vesz. Ilyen például a vaj, amiből 200 gram 25 rúpia (120 Ft). Az európai stílusú sajtok is eszméletlenül drágák...a legolcsóbb, amit találtunk, az egy chedar alapú ömlesztett sajt, valahol az otthoni medvesajt és az igazi sajt között, ennek kilója 410 rúpia (kb. 2000 Ft), de a valódihoz hasonlító edami sajt kilójáért már 1250 rúpiát kell fizetni (6000 Ft). Kakaót sem nagyon szoktak inni a szegényebb családokban, hiszen 200 gram Cadbury kakaópor 65 rúpiába (310 Ft) kerül. És persze csokival sem kényeztetik el a gyereket, ugyanis egy kis szelet Nestlé csoki 10 rúpia (45 – 50 Ft).

A fentiek talán adnak némi képet az élelmiszerárakról. De hát nem csak enni kell, hanem öltözködni is. Egy strandpapucs - amiben a férfiak itt általában járnak - olyan 70 – 80 rúpia (kb. 350 Ft), egy női szandál 150 – 200 rúpia (700 – 1000 Ft), míg egy hagyományos cipő 300 - 1000 rúpia körül van...persze jóval drágábat is lehet venni. A gyenge minőségű nadrágok 70 – 80 rúpiánál (kb. 350 Ft) kezdődnek, ami egy kicsit is tartósabb az legalább 200 - 300 rúpia (900 – 1500 Ft). A használható minőségű indiai férfiingért legalább 100 rúpiát (480 Ft) kell fizetni, míg egy női blúz ára 150 – 200 rúpia (700 – 900 Ft) között mozog.   

És hát még nem beszéltünk sok más költségről sem. Ha nincs valakinek saját lakása, akkor bérelnie kell...egy sötét, dohos kis szoba valami nagyon lerobbant bérházban, ahol 20 – 30 „lakásra” jut egy wc és egy csap, olyan 500 – 700 rúpia körül kezdődik havonta. Ha valaki ezt nem tudja mefizetni, akkor marad a nyomortelep vagy rosszabb esetben a járda. Főzni is kell valamin, sajnos se a fa, se a tehéntrágya árát nem tudom...azon kevés szegény család, aki gázt használ, viszont nem ússza meg olcsón. Mi egy palack gázt két és fél hónap alatt használtunk el, pedig nem is főzünk minden nap...és egy ekkora palack ára 330 rúpia (1580 Ft). Mosni és mosakodni is kell, a legolcsóbb szappan ára 10 rúpia (48 Ft).

Na és akkor az eredeti kérdés...hogyan lehet megélni fejenként 1000 forintból havonta? Vegyünk egy átagos szegényt, aki naponta egyszer eszik. Mondjuk 10-15 deka rizst (2 rúpia), egy minimális kis zöldséget (3 rúpia) és esetleg 5 deka lencsét (5 rúpia) vagy egy-két csapatit. Persze ehhez fel kell használni egy kis fűszert, meg valamin meg kell főzni az ételt (újabb 2 rúpia). Tehát olyan 12 rúpia (57 Ft és 60 fillér) körül van egy nagyon szegényes vacsora ára, ami éppenhogy elég az aznapi túléléshez....azaz havonta 360 rúpia, ami mai árfolyamon számolva 1728 forint. Még szerencse, hogy egy gyereknek nem kell ennyit ennie, különben már az ételt sem tudná kifizetni a család. :-(

És akkor még nem is beszéltünk az egyéb költségekről...lakbér, ruha, tisztálkodás és az orvosi ellátás meg a gyógyszerek, mert hát ez az életmód nem igazán kedvez az egészségnek, tehát időnként erre is szükség lenne. Ja és az iskoláról majdnem meg is feledkeztem...mondjuk nem véletlenül...mert mekkora az esélye annak, hogy egy ilyen gyerek el tud menni iskolába, amikor egy váltás egyenruha minimum 400 rúpiába kerül, nem is beszélve a könyvekért fizetendő legalább 1000 rúpiáról, meg a tandíjról?

Szóval akárhogy is nézem, nem értem. Nem értem hogyan tudnak megélni ezek a családok. Biztos túlzó igényekkel számolok.

És miért kérdeztem pont az 1000 forintot? Gondolom sokan kitalálták már, hogy azért mert az oktatási programunkba bevont gyerek között nem egy van, ahol a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg ezt az összeget és - bár nem csináltam róla statisztikát, de - az átlag is csak valahol 1500 - 2000 forint között lehet...

u.i.: amikor ez a bejegyzés kikerül a blogra, akkor épp kicsit távolabb leszünk Varanasitól, így a kommentekre esetleg csak pár nap múlva fogunk tudni válaszolni. 

u.i.2: Közben Euthymia is elkészített egy jól sikerült bejegyzést a saját blogján, ahol azt is megnézhetitek, hogy milyenek az árak Chenai-ban.