India, India

India szerte – különösen Bengálban - a mai napig találkozhatunk még olyan vándorokkal, akik egy kis batyuval és a hangszerükkel a vállukon járják a falvakat. Nincs más vagyonuk, mint amit magukkal hordanak, ott alszanak, ahol éppen éri őket az este, abból élnek, amit az énekükért cserébe adományként kapnak a hallgatóságuktól. Nem koldusok ők, sőt nem is egyszerű szórakoztatók. Ők a baulok. Akiknek a dalai igencsak mély gondolatokat tartalmaznak...így terjesztik misztikus filozófiájukat. Aki többet szeretne megtudni róluk, az kattintson a tovább gombra.

Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most egy kicsit bővebb összefoglaló következik annak az országnak a politikai életéről, amelyik előszeretettel hangoztatja, hogy ő a világ legnépesebb demokráciája. Mindenki döntse el maga, hogy igaz-e ez az állítás. A tovább gombra kattintva olvasható néhány tény és hozzájuk kapcsolódva pár gondolat, ami talán segít ennek a kérdésnek a megválaszolásában.

Még hogy a vallásnak nincs köze a politikához!? Már Gandhi is megmondta, hogy „aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.” De szerintem ő sem úgy gondolta, mint ahogy azt a következő kis történet mutatja. Ha nem lenne benne haláleset, akkor nagyon viccesnek találnám, így csak szomorúan morbid...mindenesetre ez egy nálunk még nem ismert módja a képviselői visszahívásnak. A tovább gombra kell kattintani a részletekért.