India, India

Ha nincs víz, akkor igyál kólát! Csak akkor van gond, ha a napi jövedelmed kevesebb, mint egy kis üveg üdítő. Márpedig ez a helyzet Mehdiganj körzet lakóival, akik elkeseredett küzdelmet folytatnak a közelben működő Coca-Cola palackozó üzemmel, amelynek működése következtében a körzet kútjai mind jobban kiszáradnak, az aszályos időszakban már csak erős szivattyúkkal lehet vizet nyerni. Pontosabban lehetne, de a szivattyú igen drága dolog, a helyi földműveseknek ilyenre nincs pénzük. De legalább némi mérgező vegyszert kapnak cserébe az üzem környéki földekre, ahonnan az beszivárog a talajvízbe, onnan pedig a kutakba, így ha mégis sikerül vizet nyerni belőlük, akkor abban sincs köszönet. Részletekért kattints a tovább gombra!      

Csak néztem nagyokat, amikor megérkeztünk a Pannónia Általános Iskolába. Szépen felújított épület, csillog-villog minden, a tantermek minden jóval felszereltek, a többségükben projektor és vetítővászon is. Ötödikes gyerekeknek tartottunk előadást, a Védegylet a méltányos kereskedelemről, míg én Indiáról és a gyerekmunkáról. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogják fogadni a gyerekek, nem túl kicsik-e hozzá, nem lesz-e megrázó számukra vagy épp ellenkezőleg, esetleg semmit sem fog jelenteni nekik.

Mint talán sokan tudják, Indiában a házasságok többségét a szülők szervezik,  a házasulandó fiataloknak nem sok beleszólásuk van abba, ki lesz életük párja. Indiában ezt tartják természetesnek, a mai napig is kevés fiatal „lázad” ez ellen, elfogadják, hogy ez az élet rendje. Persze bizonyára sok lány és fiú álmodik a mindent elsöprő szerelemről, de aztán győz a józan ész. Most mégis egy megvalósult álom, egy szerelmi házasság történetét fogom elmesélni. A történetet akár egy hollywoodi szerelmi dráma forgatókönyvírója is megirigyelhetné, mégis valós. Egy indiai barátom és feleségének története, amit maguk meséltek el nekem.

Halottégetők. Varanasi legnagyobb vallási ünnepén ők is összegyűlnek egy sátorponyva alatt és méltóképp megemlékeznek Ráma egy nagyhatalmú gonosz démon felett aratott győzelméről. De kik is azok a halottégetők?

"Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz. "

                                                                                          Mahatma Gandhi

Miért is jött létre ez a blog? Hát, elég régről kell kezdenem…2001 szeptember…na nem tizenegyedike, hanem pár nappal később. Ekkor léptem ugyanis először India földjére. Tele voltam izgalommal, az elmúlt hetek-hónapok olvasással és álmodozással teltek. India, a kultúra egyik bölcsője, felbecsülhetetlen értékű örökséggel, mérhetetlen mennyiségű látnivalóval. Hajnal volt, a taxi a sötét és kihalt városon robogott keresztül. Nem sok mindent láttam, mert közvilágítás nem volt, csak a párás meleget és az idegen szagokat éreztem. Egyenesen egy buszpályaudvarra mentünk – jövünk még vissza, Delhit majd megnézzük később -, hogy kora reggel indulhassunk a Himalája felé.