HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Gyerekszemmel

2010.01.28. 23:05 :: Sajo - www.chanceindia.org

 

  

Csak néztem nagyokat, amikor megérkeztünk a Pannónia Általános Iskolába. Szépen felújított épület, csillog-villog minden, a tantermek minden jóval felszereltek, a többségükben projektor és vetítővászon is. Ötödikes gyerekeknek tartottunk előadást, a Védegylet a méltányos kereskedelemről, míg én Indiáról és a gyerekmunkáról. Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogják fogadni a gyerekek, nem túl kicsik-e hozzá, nem lesz-e megrázó számukra vagy épp ellenkezőleg, esetleg semmit sem fog jelenteni nekik.

 

De aztán elkezdődött az óra, először a Védegyletes lányok melegítették be őket néhány jól irányzott kérdéssel, ugyanis kézfeltartással kellett az igen választ jelezniük. Volt is nagy nyújtózkodás, főleg, amikor azt kérdezték, hogy ki szeretne reggelenként máshova menni, mint az iskola. :-)

Majd jöttem én. Az addigi zsivaj után meglepő volt az az ámult csend, amivel a képeket figyelték nyomornegyedekről, gyerekmunkásokról, az ottani szegény iskolákról és hallgatták a mesét egy másik világról, ahol a szülőknek arra sincs pénzük, hogy enni adjanak a családnak, ahol iskola helyett dolgozni járnak a gyerekek és ha valaki megbetegszik, akkor nem telik orvosra vagy gyógyszerre. Az előadás végén egy pár másodpercig megilletődött némaság – azt hittem, hogy ennyi, végeztünk – majd az egyik gyerkőc bizonytalanul felteszi a kezét: az ottani gyerekek hogyan mosakodnak? És az első bátor jelentkező mintha feloldott volna egy gátat, utána már sorban záporoztak rám a kérdések...ott a gyerekek mit esznek, milyen ruhákat hordanak, mivel játszanak és van-e számítógépük? Majd ahogy szép lassan emésztgették a válaszokat jöttek a komolyabb kérdések is. Miért olyan szegény India? Az állam ad segélyt a szegényeknek? Miért nem költöznek el a szegények olyan helyre, ahol jobban élhetnének? Van bűnözés Indiában? Vannak gazdagok is ott? A gazdagok segítik a szegényeket? Meglepően érett kérdések tíz év körüli gyerekektől.

Ahogy ott álltam, hallgattam a kérdéseiket és próbáltam mindent megválaszolni, megrohantak az emlékek. Nem is olyan rég – alig pár hónap telt el azóta – Indiában jártam egy esti iskolában, ahol olyan gyerekek tanultak, akiknek napközben dolgozniuk kell. És ott ugyanígy repkedtek a kérdések...de mennyivel más kérdések! Mi a kasztom? És ámultak, amikor megtudták, hogy Magyarországon nincsenek kasztok és nem értették, hogy hogyan működik úgy az ország (ezen néha én is elgondolkozom ;-) ). Mi a vallásom? Van felségem? Hogy tudom ennyi időre otthagyni a családomat? Szerelmi házasságot kötöttem? Mi történik, ha elmúlik a szerelem? Sok gyereket szeretnénk? Hány gyerek van általában egy magyar családban? A gyerekeknek kell dolgozni Magyarországon? És mennyi pénzt keresek? Ez utóbbi kérdéstől kicsit zavarba is jöttem...hiszen tudtam, hogy számukra felfoghatatlan mennyiségű egy európai fizetés. Indiában teljes családok élnek meg havi hatezer forintból és valamennyi gyereknek, aki ott ült a hideg kőpadlón, azért kellett dolgoznia szinte rabszolgaként, mert a szüleik nem keresnek annyit, hogy eltartsák őket. És döbbenetes volt látni, mennyire nincs bennük irigység...ez az én sorsom, az övék pedig az ő sorsuk. Nagyon kedvesek voltak, felajánlották azt is, hogy majd tanítanak hindiül. :-)

Hát így történt. Soha nem gondoltam volna, hogy az ártatlan kérdésekből ennyi mindent megtanulhatok a két világ különbözőségéről.

És már csak egy szösszenet: az ötödikeseknek tartott előadásom legvégén az egyik tanárnéni megkérdezte a gyerekeket: na, ki szeret iskolába járni? Minden gyerkőc szinte kiesett a padból, úgy jelentkezett.  :-)

Szólj hozzá!

Címkék: esemény india itthon

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr141711333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása