Ezúttal három nagyszerű fiúról, Abhinow, Abhinay és Aman Patelről szól ez a videóriport. A tovább gombra kattintva természetesen most is meg lehet hallgatni az anyukát (az apuka sajnos éppen kórházban volt, műtétre vár) és lehet bővebben olvasni a család körülményeiről is.
Gondolom már említenem sem kellene, de a Patel család nagyon szegény, az 5 tagú család egy kis szobában él, itt készült az interjú is. Az édesapa villanyszerelő, alkalmi munkákból keres pénzt, attól függően, hogy abban a hónapban mennyi megbízást kap 1000 – 3000 rúpia (4000 – 12 000 Ft) között keres havonta. Az édesanya krónikus betegséggel kűzd, gyakran szorul orvosi kezelésre, így nem tud dolgozni.
A napokban azonban újabb tagédia érte a családot. Egy-két nappal megérkezésünk után derült ki, hogy az édesapának szájrákja van. A szerencsétlenségben azért két dolgoban is szerencséje van. Egyrészt viszonylag hamar kiderült a betegsége, így még műthető, jó esélye van a gyógyulásra. A másik, talán még nagyobb szerencse pedig az, hogy ismeri a házigazdánkat, 20 éve ő szereli a villanyt, ha valami gond van. Sőt, mivel a Patel család a város szélén lakik, ezért munka után szinte mindig ide jön be az apuka, hogy lezuhanyozzon és utána elmenjen a közeli templomba imádkozni. Így az évek során kialakult egy nagyon jó kapcsolat, házigazdánk édesapja a társadalmi szakadék ellenére a szorgalma és erős hite miatt nagy becsben tartja a Patel család fejét. (A „mi családunk” brahman, azaz papi kasztú, míg a Patel család az egyik legalsóbb kasztba tartozik, és Indiában még manapság is igen ritkának számít az eféle kapcsolat kialakulása ennyire eltérő társadalmi helyzetű emberek között. Ez még akkor is így van, ha a házigazdánk családja amúgy nem számít gazdagnak, a helyi középosztályhoz tartoznak...ami sok tekintetben sokkal szegényesebb életkörülményt jelent, mint amit ez a kifejezés odahaza takar.)
És hogy miért szerencse az, hogy ismeri a házigazdánk édesapját? Mert egy ilyen szegény ember a műtétet és a gyógyszereket nem tudja megfizetni, már az is csoda, hogy eljutott orvoshoz. Azonban így az „öreg” segít neki. Rengeteg ismerősével beszélt, így végül összeadták a műtétre és a gyógyszerekre szükséges pénzt...15 000 rúpiát. Valamint azt is el tudta intézni, hogy a Varnasiban lévő jóhírű Benares Hindu University-n belül működő egyetemi kórházban műtsék meg, ezzel nagymértékben megnövelve a sikeres gyógyulás esélyét (a közkórházak ugyanis borzalmas állapotúak, akit ott kezelnek gyakran több bajjal távozik, mint amikor bement). Hát, reméljük, hogy hamar felgyógyul az édesapa, mert ha elhúzódik a betegség, akkor a család végképp a nyomorba süllyed.
De vissza a családhoz. A fiuk igen kedvesek és érdeklődök, látszott rajtuk, hogy igazán szeretnének tanulni. Az anyuka pedig szenzációs...bár sírásban tört ki, mikor a férje állapotára került a szó, mégis nagyon határozott asszony. Azon kevés szegény sorban élő indiai nő közé tartozik, akik jártak iskolába. Büszkén mutatta nekünk a papírt, hogy 8 osztályt elvégzett. És ennek köszönhetően tényleg tudja a tanulás fontosságát. Rajta biztos nem fog múlni, hogy a fiúk rendesen járjanak iskolába.
