HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Tanítani tanulunk :-)

2010.04.17. 17:18 :: Sajo - www.chanceindia.org

Elkezdtünk tanítani! Na nem ma, hanem már 3 hete, de gondoltam kicsit kivárok vele, mielőtt írok róla. Egyrészt, hogy nem sülünk-e fel, másrészt, meg hogy összegyűljön egy kis tapasztalat, mielőtt írnék róla. Aki a részletekre kiváncsi, az kattintson a tovább gombra.

 

De mivel is kezdjem. Talán pár mondatot írnék először az iskoláról, ahol tanítunk, meg a szervezetről, aki fenntartja azt. Az iskola Varanasitól mintegy 30 kilométerre, a Mehndiganj falusi körzetben található, elsőtől az ötödik osztályig tanítják itt a környékbeli szegény gyerekeket. Ingyen. Teljesen. Egyenruhát sem kell hordaniuk a tanulóknak és a könyveket is biztosítja az iskola...igaz, csak használatra tudják odaadni, de hát ez így is nagy könnyebség ezeknek a családoknak.  És az ingyenes oktatás nagy szó Indiában, ahol gyakran még az állami iskolák sincsenek ingyen, pedig azoknak a színvonala igencsak csapnivaló (az oktatási rendszerről lesz majd egy külön poszt hamarosan). Ráadásul ebben az iskolában tényleg odafigyelnek a gyerekekre. Nem csak a tanárok, de még a szervezet vezetője is ismeri az összes gyereket és a családjaikat is.

 

Azonban hiába a jószándék, ha a tanárok és az eszközök hiányoznak. Ugyanis egy ilyen isten háta mögötti vidéki iskolába nyílván nem olyan egyszerű jól képzett munkaerőt találni. Mivel tömegközlekedés nincs, a fizetésből pedig autóra vagy motora nem telik, így csak olyanok jöhetnek szóba, akik valamelyik közeli faluban laknak...márpedig aki járt már errefelé, az tudja, hogy nagyon nagyon szegényesek az életkörülmények...itt jól képzett ember nem nagyon lakik. Tanárok persze vannak azért az iskolában, méghozzá a körülményekhez képest a legjobbak...minden szükséges alaptárgyat meg tudnak tanítani a kis lúrkóknak. De az angolt azt nem. Az egyetlen angoltanárnak kb. egy perces gondolkozás kellett az első találkozásunkkor ahhoz, hogy elmondja nekem valahogy, hogy ő az angoltanár. Harmadszorra meg is értettem, mit akar mondani...és ezúttal azt hiszem, nem az én angoltudásommal volt a gond. :-) A számítógéphez pedig végképp nem ért egyetlen tanár sem. Ugyan az iskola tavaly kapott 2 számítógépet egy segélyszervezettől – igaz, mivel napközben általában nincs áram, így azokat nem tudták használni, amíg nem kaptak egy szünetmentes akumulátort is mellé -, azonban nincs senki, aki azok használatára tudná tanítani a gyerekeket. Márpedig az angol nyelv alapfokú ismerete és a számítógéphasználat nagyon fontos lenne ezeknek a gyerekeknek, hogy esetleg ki tudjanak törni abból a nyomorból, amelyben jelenleg a családjaik élnek. Csak így lehet esélyük valami olyan munkát találni, amivel tisztességesen el tudják tartani a családjukat (nem meggazdagodásról vagy fényes karrierről beszélek...csak a tisztes, emberi szegénységről).

 

Így talán már érthető, hogy miért javaslolta olyan lelkesen nekünk  Nandlal Master, az iskolát működtető Lok Samiti vezetője, hogy ne csak az oktatási programunkat szervezzük (erről bővebben a http://www.chanceindia.org oldalon lehet olvasni), hanem tanítsunk is az iskolájukban. És ne csak gyerekeket, hanem a tanárokat is. Meg ha marad rá energiánk, akkor a dolgozó gyerekeket is, akikkel szintén foglalkozik a szervezetük (többek között esténként az önkénteseik órákat adnak nekik, hogy legalább írni-olvasni-számolni megtanuljanak). Amúgy akkora az igény a tanításra, hogy Dórinak Varanasiban magántanítványai is vannak. Egyrészt a háziak közül a házigazdánk felesége, a négyéves kisfia és az unokahuga - őket inkább csak barátságból tanítja - másrészt pedig néhány közelben lakó szegény kisgyerek. Ez utóbbiak mindegyike részt vesz az oktatási programunkban, így tudnak majd iskolába járni, ám némi előkészítés és korrepetálás nagyon fontos nekik.

 

Szóval ezért tanítunk.  hetente kétszer járunk ki Mehndiganj-ba (az út közel másfél óra autoriksával), jelenleg 4 osztályunk van. Egy negyedikes és egy ötödikes osztály az iskolából, illetve a ChanceIndia által támogatott falusi gyerekekből összeállított  két csoport. De hamarosan lesz még kettő, köztük a dolgozó gyerekek, így - mivel őket csak este lehet tanítani - valószínüleg ezeken a napokon majd jó későn fogunk hazaérni.

 

Én jelenleg földrajzot tanítok, számítástechnika majd csak májustól lesz. Főleg, mivel jelenleg az iskola két régi számítógépe közül egyik sem működik...remélhetőleg hamarosan meg tudják javítani. ugyhogy most csak az az egy laptopuk van, amit a cégem ajándékozott nekik. Meg az én saját gépem, azon szoktam tartani az előadásokat, egy kis projektorral kivetítve. Nagy újdonság ez nekik, ezek a gyerekek ilyet még sose láttak. Úgyhogy szeretik is az óráaimat azt hiszem. :-) Főleg, mivel a számítógépek megjavításáig földrajzot tanítok nekik, és a tananyagot igyekszem látványosra megcsinálni. Azaz rengeteg képet láthatnak - pl. amikor az éghajlati öveket magyaráztam, akkor minden égövre jellemző képek jelentek meg a térképen. Vagy amikor Indiát néztük meg részletesebben, akkor láthatták az adott államra jellemző népcsoportok népviseletét és hallhatták a népzenéjüket is. Mondjuk ezekre a látványos prezentációkra márcsak azért is szükség van, mert számottevő hindi tudás nélkül másként nehezen tudnám elmagyarázni nekik, amit szeretnék. :-) de eddig szerintem bejött ez a módszer, majd a következő órán kiderül mennyire. Ugyanis az egyes osztályokban versenyt fogunk rendezni az eddigi tananyagból. A fiúk a lányok ellen (vegyes csoportok ugyanis Indiában elképzelhetetlenek). Már el is készítettem az ehhez szükséges anyagokat, és hindiül is megtanulom majd, hogyan lehet a feladatokat elmagyarázni nekik.

 

Dóri pedig nagyon ügyesen tanítja az angolt. Múltkor segítettem két óráján (mert itthon felejtettük a projektor egyik zsinórját, így nem tudtam megtartani a földrajzórákat), így volt alkalmam megfigyelni. :-) Az angolórákon a gyerekeknek már nem csak figyelniük kell, hanem aktívan szerepelni. Na, ez már nem annyira megy nekik, nincsnek hozzászokva. Ugyanis maximum a "kórusban ismételjük a tanár után" módszert ismerik a gyerekek, az nagy újdonság nekik, hogy párban kell eljátszaniuk az éppen tanultakat. Bár a legértelmesebbek azért már kezdenek ráérezni...a többieknél még csak reményledni tudunk, hogy előbb-utóbb nekik is megy majd. Dóri már sok órára előre összeállította a tananyagot, így szisztematikusan haladnak a legalapvetőbb mondatokkal és mondatszerkezetekkel. Ha egy mondatot vagy mondatpárt már jól tudnak ismételni kórusban Dóri után, akkor valamelyik gyerkőcnek fel kell írnia azt a táblára. Na, itt sokaknak van már nehézsége és ez a része kicsit lassan is megy...de ezen nem szabad csodálkozni, mi sem írunk gyorsabban hindiül. :-) Ha már helyesen van fent a táblán egy mondat, akkor a többiek leírják a füzetükbe. Mivel ez igen időigényes munka, közben Dóri párosával kiszólítja a diákokat (fiút szigorúan csak fiúval, lányt lánynal), akiknek el kell a kérdés-választ játszaniuk. Néhányuknak ez kis segítséggel menni is szokott, a gyengébbek egyelőre még küzdenek a nyilvános szerepléssel. De hát azért jönnek órára, hogy ez majd megváltozzon. :-) Sajnos az is látszik hogy sokan csak bemagolják az elhangzottakat, nem értik, hogy melyik szó mit jelent és miért kell olyan sorrendben mondani. De ha csak néhányan megtanulnak többé-kevésbé angolul már akkor megérte.

 

Amúgy otthon még terveztünk mindenféle kreatív, interaktív játékot is...de jól látszik, hogy ez nem fog menni. Annyira másként tanítják őket, hogy az ilyen jellegű feladatokra nem alkalmasak. Viszont a gyerekek sokkal fegyelmezettebbek a magyar diákoknál...amin nem csodálkozok, mert sajnos az indiai iskolákban még gyakori a testi fenyítés is. Nekünk szerencsére ezt a módszert nem kell alkalmazni. :-)

 

Szóval így lettünk „tanárok”. :-)

 

3 komment

Címkék: india tanítás chanceindia mehdiganj

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr851929664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zdyzs 2010.04.19. 11:47:46

Csak annyit akartam hozzátenni, hogy ha jól emlékszem kb, mésfél hete fogadták el a kötelező és ingyenes alsó szintű oktatásról szóló törvényt. Azaz hamarosan elvileg mindenki fog tudni iskolába járni.

Ez persze azon sajnos nem fog változtatni, hogy egy isten háta mögötti faluba (mert annál ahol ti vagytok biztos vannak még elmaradottabb helyek is) irgalmatlanul neház lesz tanítókat találni.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.04.19. 12:05:57

@zdyzs:

Szia!

ÓÓÓ, Indiában törvény rengeteg mindenre van. :-(

Alsószintű oktatás elvileg most is van ingyen (igaz, eddig nem volt kötelező), de én jártam már pár ilyen iskolában, meg beszéltem sok gyerekkel és a szüleikkel, akik ilyen iskolákba voltak kénytelen járni. Ezekben garantáltan nem tanulnak meg a gyerekek semmit.

Meg az ingyenesség ugye...csak tankönyvet és egyenruhát kell venni, amelyenek a költsége esetleg több, mint amennyi az egy főre jutó éves jövedelem a családban. És még nem is beszéltünk arról, hogy esetenként 20-30 kilométerre levő iskoláig kell eljuttni a gyerekenek valahogy, de tömegközlekedés ezekben a falvakban nincs.

Hmmm...és most jut eszembe, hogy rengeteg embernek nincs lakcíme (mert nincs is hol laknia), így azok a gyerekek biztos nem fognak iskolába járni. :-(((

Sajnos ennyire rossz a helyzet. :-(((

Nem hiszem, hogy az új törvény ezen változtatna. (Bárcsak tévednék!!! De ez esetben ez nem valószínű. :-()

A következő bejegyzés amúgy pont az itteni oktatási rendszerről fog szólni, abban majd igyekszem részletesen leírni a körülményeket.

Sajo'

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.04.20. 17:18:56

@zdyzs:

Szia!

Közben utánanéztem jobban ennek a törvénynek. Eddig ezt csak a központi kormányzat fogadta el, de - ha az értesüléseim helytállóak - még egyetlen állam kormányzata sem hagyta jóvá. pl. Uttar Pradesh sem, ahol jelenleg tevékenykedünk (persze pénzhiányra hivatkozva utasították el).

De ha esetleg később jóvá is hagyják, sajnos a fentebb leírtakon az sem fog változtatni. :-(

Sajnos nagyon rossz személyes tapasztalataim vannak az elvileg ingyenes önkormányzati iskolákrról (remélem ez a helyes fordítása ennek az iskolatípusnak) és az ottanii oktatási színvonalról. Konkrétan semmit sem ér, semmi esélyt nem ad az ott tanuló gyerekeknek a nyomorból való kitörésre.

Mindenesetre ma igyekszem befejezni az erről szóló posztot és akkor kirakom a blogra.

Üdv,
Sajo'

u.i.: az előbb nem is írtam, hogy örülök, hogy a megnézted a blogot!
süti beállítások módosítása