Eddig sokat  meséltem már Indiáról, a munkánkról, sőt, még a házigazdáinkról is, de arról, hogy hol és hogyan lakunk, még szinte semmit sem írtam. Most pótolom ezt a hiányosságot. :-) A tovább gombra kattintva lakóhelyünk környékéről, illetve az itteni lakásunkról olvashattok, na meg jópár további képet is lehet látni.

Megjegyzés: a bal oldali kép nem a mi fürdőszobánk! :-)

Először talán a környékről írok pár szót. Varanasi a maga másfélmillió lakosával indiai viszonylatban ugyan nem számít nagyvárosnak, de már épp elég nagy ahhoz, hogy minden problémája meglegyen, ami Indiában a városokra jellemző. Szóval rengeteg ember van összezsúfolva kis helyen, viszont nincs megfelelően kiépített infrastruktúra. Többek között a szemétgyűjtés sem igazán megoldott, így szemét is van bőséggel az utcákon. Na meg forgalom is...igazán indiai módon káoszos. Nem elég a teherautók, régi motorok és autoriksák zaja, hanem ehhez még mindenki folyamatosan dudál. Meg az áramszünetek alatt – ami ugye itt nem ritka – a generátorok dübörgő zakatolása is csatlakozik ehhez az éktelen hangzavarhoz. Szerencsére az óváros a maga szűk kis sikátoraival jóval csendesebb...ide ugyanis még a riksák sem tudnak behajtani, csak néha találkozik az ember egy – egy motorral....igaz, azok szeretnek eszeveszetten száguldozni a beláthatatlan szűk utcákban is, de szerencsére a duda általában már jó előre figyelmezteti a járókelőt, hogy ideje falhoz lapulni. :-)

És mi az óváros szélén lakunk, ami igazán ideális. Itt az utcák már nem olyan szűkek, de még az autók és az autoriksák nem igazán férnek el, így nincs nagy forgalom, viszont azért a közeli főúton már lehet riksát fogni, ha valahova messzebb szeretnénk menni. Ha ki szeretnénk sétálni a folyóparti ghat-akra, akkor az csak 2-3 perc a lakásunktól...gyakran ki is jövünk, mert igen hangulatos és nyugodt, eltekintve attól, hogy percenként akarnak hajózni vinni, vagy kisgyerekek virágos mécsest eladni, vagy suttogó felnőttek hasist kínálnak, vagy messziről kiabálnak, hogy remek selyemüzletet mutatnának, vagy...szóval sorolhatnám még, hogy mennyi mindennel próbálkoznak azzal, aki csak a legcsekélyebb mértékig is turistának néz ki. :-) De ezt már annyira megszoktuk, hogy egyáltalán nem zavaró, mondhatni hiányozna is, hozzá tartozik a hely hangulatához. Viszont itt nincsenek generátorok (na jó, csak néhány :-)), nincsenek autók, nincs dudálás...szóval Indiához képest nyugis környék.

De mi a helyzet a lakással? Az talán még a környéknél is jobb. És persze a család...a legkedvesebb, legrendesebb, legmegbízhatóbb család, akivel Indiában valaha találkoztam. Mindent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat, ha bármi segítségre szükségünk van, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk...és nem csak a lakással kapcsolatos ügyekben. Ha pl. Dóri ruhát szeretne vásárolni, akkor Banti örömmel megy vele, mutatja meg a kedvenc boltjait és segít alkudni, míg ha mondjuk valamit el kell intéznem, akkor Nandan szívesen elvisz a motorjával bárhová, segít tolmácsolni, ügyintézni, stb...és mondanom sem kell, mindezt barátságból, teljesen ingyen teszi.

Szóval a lakásnál tartottam. :-) Egy szűk utcából nyíló még szűkebb sikátorocska végén található a ház. Az alsó szinten lakik a család, így rajtuk keresztül juthatunk el a mi lakásunkig. Ez egyáltalán nem zavaró, mindig nagyon kedvesek, ha nem sietünk, akkor pár mondat erejéig meg is szoktunk állni kicsit beszélgetni -, de ha éppen úgy alakul, hogy csak átrohanunk rajtuk, akkor sincs sértődés sose. Az első emeleten pedig a két kis kiadó lakás található, ezek egyikét béreljük mi. A lépcsőházból egy szép faajtón keresztül léphetünk be a lakásunk előterébe...ez amolyan kis udvarszerű, mert a tetőről egy nagy, rácsos ablakon keresztül kapja a levegőt és a fényt. Ez az előtér annyira kellemes és világos, hogy ezt rendeztük be nappalinak. Ehhez nem kellet más, csak egy szép nagy szőnyeg (amit a Bantitól kaptunk), meg pár díszpárna.

A lakás többi helyisége ebből az előtérből/nappaliból nyílik. Van szépen felújított konyhánk, fürdőszobánk, külön wc (mind angol, mind pottyantós wc-vel felszerelve :-)) és két hálószobánk. Persze mi csak az egyiket használjuk hálószobának, a másik a dolgozószoba szerepét tölti be, illetve ha vendégeink jönnek, itt tudjuk elszállásolni őket.

És hát szerencsére a lakás minden dologgal fel van szerelve, amire az itteni túléléshez szükség van. De mik is ezek? Pl. légkondi a hálószobánkban. Na, az nagyon kell...pedig alapjában véve én nagyon légkondi ellenes vagyok, de enélkül nehezen tudnánk létezni, hiszen nappal már most 45-47 fok van...így ha nem is folyamatosan megy, de időről időre lehűtjük a lakást vele...különösen este hagyjuk sokáig menni, így reggelig kitart a jó idő. Aztán a másik nagyon fontos dolog, az inverter, ami akkor is biztosít áramot a legalapvetőbb dolgok számára (helyiségenként 1-1 lámpa, a két szobában 1-1 konektor és a ventilátorok), amikor áramszünet van (napi 7-10 órára megy el az áram így nyaranta). Meg egy nagy, 150 literes tartály a tetőn, hogy ne csak napi 4 órán át legyen vizünk. Ja, meg szélessávú Internet kapcsolat, hogy tudjam írni a blogot. :-)

Szóval így élünk mi, Indiához képest nagyon kényelmesen. A lakásunk igazi menedék a könyörtelen indiai valóságban. És azt hiszem erre szükségünk is van...egy zsúfolt nap végén ugyanis sokszor már nagyon kell a csend, a nyugalom és a tisztaság...távol a városi tülekedéstől, az állandó zajtól, a fulasztó melegtől és így pár órára kicsit talán el tudjuk felejteni a nyomort is, amivel minden nap szembesülünk.