HTML

India, India

Élet Indiában....avagy egy év önkéntesként egy borzalmasan szegény, ám mégis csodálatos országában, ahol csak az biztos, hogy semmi sem biztos. És ilyen körülmények között indíts el egy oktatási programot!? Komoly és vicces történetek, érzések, gondolatok, kultúra, képek, videók és riportok Indiából, azaz minden, ami velünk történik vagy eszünkbe jut. Na meg az is, ami Titeket érdekel. Kérdezz bátran Indiáról, ha nem tudjuk, majd megkérdezzük itt valakitől. :-)

Címkék

chanceindia (41) coca cola (2) életmód (25) esemény (6) fairtrade (1) india (80) itthon (9) Mehdiganj (1) riport (16) rólunk (12) tanítás (5) utazás (8) vallás (12) varanasi (8)

Ha tetszik az oldal...

...köszönjük, hogy megosztod másokkal. :-)

Indiai mindennapok - az iskola

2010.04.23. 17:16 :: Sajo - www.chanceindia.org

A középiskolai bizonyítvány megszerzéséhez Indiában is 12 osztályt kell elvégeznie a gyerekeknek, bár gyakran már a bölcsödében (Nursery) és az óvodában (LKG és UKG) is tanulnak írni és olvasni. Sőt a gazdagabb családok gyerekei számára fenntartott - amúgy igen drága - intézményekben nem ritka, hogy még angolul is tanulnak a csöpségek. Van szerencsénk ismerni egy ilyen jobb óvodába járó 3 és fél éves kisfiút, aki a hindi íráson (devanagari) kívül a latin betüket is tudja írni-olvasni, meg számos angol szót is ismer már. Na, de ez tényleg csak a jobbmódúak számára adatik meg, az India többségét adó szegényeknek nem ilyen szerencsés a helyezetük. Ugyanis Indiában gyakorlatilag nincs ingyenes oktatás, így sok szegény családból származó gyerek el sem jut az iskolába...vagy ha mégis, akkor abban sincs sok köszönet. A részletekért kattints a tovább gombra.

 

Indiában alapvetően 3 különböző iskolatípus létezik (nem beszélve a különböző vallási felkezetek által működtett iskolákról), ezek pedig a következők:

 

·                    Önkormányzati iskolák: Ahogy egy helyi barátunk fogalmazott, ilyen iskolába járni nem más, mind elpocsékolt idő. Csak a legszegényebb családok gyerekei járnak ide, tandíj ugyan nincs, de azért különböző jogcímeken (pl. egyenruha, tankönyv, stb.) még itt is szednek be pénzt a szülőktől. Cserébe a gyerekek iskolaidőben takarithatják az iskolát, masszírozhatják a tanár lábát, esetleg elmehetnek bételt venni neki. Vagy ha éppen jön a hétvége, akkor a családi bevásárlást elintézhetik a tanár helyett. Ha valaki ezt nem csinája, akkor könnyen  megbukhat. Minden egyéb esetben szinte garantált az adott évfolyam elvégzése, hiszen számonkérés nem nagyon van. Ami érthető is, hiszen tanítani is csak a legritkább esetben tanítanak valamit. Mondjuk nehéz is lenne, hiszen az osztályok igen nagy létszámúak és a tanárhiány miatt gyakran még a különböző évfolyamokat is összevonják egy osztályba. Szóval sok szegény család - azt hiszem teljesen jogosan - úgy érzi, hogy felesleges a gyerekét ilyen iskolákba járatnia, majd megtanulják munka közben, ami kell nekik az élethez. És a megélhetés érdekében sajnos gyakran már igen hamar rá is kényszerülnek ezek a gyerekek, hogy dolgozni kezdjenek (találkoztam több olyan kisgyerekkel is, akik már 4-5 évesen elkezdtek dolgozni :-(). Persze az indiai kormány szeretne ezen változtatni és különböző programokkal igyekszik a legszegényebbeket is az iskolába csábítani. Ilyen program például az "ingyenes ebéd” program, de sajnos ennek sikerességét nagy mértékben rontja, hogy a gyerekekhez sokszor már csak igen gyenge minőségű alapanyagokból készített, gyakran lejárt szavatosságú, romlott étel jutt el (na, vajon hova tűnhet el a programra szánt pénz és a jobb minőségű alapanyag?). Gyakran hallani, hogy a gyerekek megbetegszenek az iskolákban kapott ebédtől. Pl. itt is egy ilyen cikk: http://timesofindia.indiatimes.com/city/delhi/125-kids-fall-ill-after-mid-day-meal/articleshow/5269265.cms .

 

·                     Állami iskolák: Ezek az iskolák csak egy picit jobbak az önkormányzati iskoláknál. Valamelyiket közvetlenül az állam működteti, van amelyik magánkézben van, de regisztálva van, mint állam által támogatott iskola. Ezekben az iskolákban már többnyire tandíjat is kell fizetni, ami ugyan nem olyan nagy, de egy szegény családnak, ahol gyakran már a napi élelmezés is gond, megfizethetetlen. De még ha valaki meg is tudja fizetni az állami iskolát a gyerekének, a diák jó eséllyel itt sem nagyon fog megtanulni semmi használhatót. A vizsgák peddig...hát, az iskola és a tanárok finoman szóva is arra vannak motiválva, hogy minél többen sikerrel vegyék az egyes évfolyamokat záró vizsgákat...hiszen a fejpénz és a diákoktól befolyó tandíj nagyon fontos ugye. És ha már tanítani semmit nem tanítanak, akkor legalább a vizsgákat is csak papíron veszik komolyan, ami érthető, hiszen milyen igazságtalan lenne számonkérni azt, amit nem is tanítanak meg (na meg mennyien megbuknának, ami senkinek sem az érdeke).

És hogy ez mennyire így működik, arra remek példákat látok. A házigazdánknál él ugyanis egy vidéki rokon lány, Rinki. A lány 25 éves, ebből az utolsó 12 évét itt, Nandanék házában élte le. Az iskola, ahova papíron jár, az bizony még mindig abban a faluban van, ahol a szülei élnek. Azaz Rinki 13 éves kora óta még csak nem is látta az iskolát, ahova jár. Mégis, minden évben beadminisztrálták eme remek intézményben, hogy az évet szorgalmasan végigjárta és a vizsgáit sikeresen letette (a szülők a tandíjat mindig pontosan megfizették ;-) vagyis inkább :-( ) . Azaz Rinki 18 éves korára papíron egy jólképzett, középiskolát végzett lány lett. A valóságban azonban – bár nagyon kedves és aranyos – a legalapvetőbb dolgokat sem tanították meg neki az iskolában (azokban az években sem, amikor még volt lehetősége bejárni legalább).

A másik példa pedig Rinki bátyja. Aki egész idáig a szülőfalujában élt, ott is végezte el a középiskolát (ugyanazt, amelyiket hivatalosan Rinki is). Most úgy alakultak a körülményei, hogy be kellett költözzön a városba, hogy munkát találjon. Igen ám, de bárhova is jelentkezik munkáért, mindenhol kiderül: semmit sem tud. Angolul (amit elvileg 12 évig tanult az iskolában!) nem hogy korrektül beszélni nem tud, de még azt sem tudja elmondani, hogy hogy hívják. Számítógépet soha nem látott azelőtt, hogy ő is ideköltözött volna Nandanékhoz (hiába, Indiában nagy a családi összetartás...erről is írok majd egy posztot), pedig papíron azt is tanult 4 évet, hiszen a tantervben benne van. És hát az alapozó tárgyak okításával is volt némi probléma sajnos.

És ugye most tanítunk is nagyon szegény gyerekeket mind vidéken, mind Varanasiban. Hát, sajnos ez is csak megerősítette bennünk azt a képet, hogy mennyire gyenge színvonalú oktatást kapnak a szegény családból származó gyerekek Indiában (márha egyáltalán eljuttnak az iskolába és nem éppen dolgozniuk kell... 50-70 millióra becslik az indiai gyerekmunkások számát a nemzetközi szervezetek).

Na, szóval ilyenek az állami iskolák...

 

·                     Magániskolák (CBSE Board schools): Na, a magániskolák már teljesen másfajta iskolák, mint a fentebb ismertett önkormányzati és állami iskolák. A legtöbb CBSE regisztrációval rendelkező iskola megfelelő színvonalú képzést nyújt. Persze óriásiak itt is a különbségek az olcsóbb (mármint a mi szemünkben olcsóbb, hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen iskolákba a tandíj és a kötelező egyéb költségek gyakran meghaladják egy szegény család teljes éves jövedelmét!)  és a drágább iskolák között. Az előbbiekben a képzés színvonala azért nem éppen a világszínvonal, de arra már elegendő, hogy a diák utána esetleg el tudjon menni egy irodába dolgozni...azaz a végzett diákok legalább alapszinten beszélni fognak angolul és számítógépet is láttak már közelről (na meg pl. felismerik a világtérképen, hogy hol van India és nem írják Amerika helyére Ausztráliát). A drágább iskolákban a képzés pedig esetenként igen magas színvonalú is lehet, aki itt végez, szinte biztos lehet benne, hogy egy jónevű egyetemen tanulhat tovább.

 

·                     Egyházi iskolák: Néhány felekezett tart fent iskolákat szerte az országban. Ezek általában jobbak, mint az állami iskolák, a tandíj is a megfizethetőbbek közé tartozik, de közös jellemzőjük, hogy nagyon nehéz ide bekerülni és álatlában csak az adott felkezett tagjai számára elérhetőek (ezek jellemzően muszlim iskolák vagy valamelyik keresztény egyház által fenntartott intézmények).   

 

·                     Vidéki iskolák: bár az iskolarendszer vidéken, a kis falvakban is hasonló, mégis pár szót külön is írnék az itteni helyzetről. Ugyanis az önkormányzati és állami iskolákról fentebb leírtak ezeken a helyeken fokozottan igazak. Az iskolák általában szörnyű állapotban vannak, nagyon nagy a tanárhiány és bár a városi iskolákat látva nehéz elképzelni, de még azoknál is rosszabb az oktatás színvonala. Ugyan pár CBSE regisztrációval rendelkező magániskola vidéken is működik, de ezek színvonal sajnos nem éri el a városi társaiét. De azért a semminél – azaz a mási két iskolatípusnál – mégis jobbak, de hátezt megfizetni csak a helyi uraságok tudják maximum, az átlag falusi család gondolatban sem tud ennyi pénzt összegyűjteni.

 

 

Szóval ilyen az oktatási rendszer Indiában. És bár szerte a világon találkozhatunk nagyon jól képzett indiai mérnökökkel, programozókkal és üzletemberekkel, a valóság mégis inkább a másik oldal. Hiszen india lakosságának túlnyomó többségének esélye sincs megfelelő oktatáshoz hozzáférni, ezáltal már gyerekkorban eldől: ugyanolyan nyomorban fogják leélni az életüket, mint szüleik.  

 

2 komment

Címkék: india életmód

A bejegyzés trackback címe:

https://indiaindia.blog.hu/api/trackback/id/tr81945961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hatláb · http://ebenci.blog.hu 2010.04.26. 17:43:45

Nem semmi...

Akkor jól értettem, hogy itt nincsen külön "általános" és "közép" iskola, hanem egyféle, és utána jó esetben az egyetem?

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.04.27. 05:41:53

@hatláb: Az első 8 osztály feleltethető meg a mi általános iskolánknak és a 9.-12. osztály a mi középiskolánknak.

Sok iskola itt bölcsödétől a 12. osztályig tanítja a gyerekeket, ami részben jó, mert a gyerek folyamatosan haladnak, másrészt meg nem jó, mert csak a 12. osztály elvégézést követően derül ki, hogy jó volt-e az iskola (pl. amikor munkahelyet keres az illető, vagy ha felvételizni szeretne valahova).

De vannak olyan iskolák, amelyek csak az első 8 osztályt tanítják, vannak amelyek csak az első 5-t, stb.

De alapvetően tényleg nem az számít itt, hogy milyen tagozódása van az osztályoknak, hanem inkébb az, hogy milyen minőségű az iskola. Tényleg ég és föld a különbség az állami iskolákban és a jobb magániskolákban végzett gyerekek között. És sajnos a többség maximum az önkormányzati, esetleg az állami iskolákat engedheti meg magának.

Sajo'
süti beállítások módosítása