Ha a nyugati világban szóba kerül a kasztrendszer, szinte mindenki elítélően nyilatkozik róla, hosszasan ecsetelve az embertelenségét. Ami érthető is, hiszen hozzánk többnyire csak azok az elborzasztó hírek jutnak el, hogy rengeteg ember szenved hatósági és közösségi erőszaktól, hátrányos megkülönböztetéstől Indiában, csak azért, mert kaszton kívüliek, azaz érinthetetlenek. Gyakran hallani, hogy korlátozzák az érinthetetlenek ivóvízhez, termőföldhöz, saját ingatlanhoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, de még a szabad vallásgyakorláshoz való jogát is. Valamint azt is tudjuk, hogy ha valaki egy bizonyos kasztba születik, akkor nem választhatja meg szabadon, mit szeretne dolgozni és nincs más lehetősége, mint úgy élni az életét, ahogy azt a kasztja szabályai megkövetelik. Az időnként fel-fellángoló kaszt alapú erőszak valóban borzalmas, de mielőtt valaki ezt azzal intézné el, hogy India társadalma elmaradott és barbár, javaslom, hogy nézze meg az elmúlt napok magyarországi híreit, biztos vagyok benne, hogy köztük is találni fog hasonlóan szörnyűeket. De a kasztrendszerről szóló hírek negatív hatását még az is tetézi, hogy a mi nyugati invidualista neveltetésünk az egyéni szabadságjogok ilyen fokú korlátozását nem tudja elfogadni. De valóban csak rossz oldala van a kasztrendszernek? A tovább gombra kattintva az erről szóló gondolataim olvashatók.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy helyeslem a fentebb leírt dolgokat és a kasztrendszer kritika nélküli védelmére kelnék, gyorsan leírom: a hindu kultúrának vannak gyönyörű értékei, amire büszkék lehetnek az indiaiak...az azonban, ahogyan a legalsóbb kasztbeliekkel és leginkább az érinthetetlenekkel bánnak, az nem tartozik közéjük. Ezen mindenképpen változtatni kellene és lassan - igen lassan – talán el is indultak a változások. A törvény persze már indiai függetlenné válása óta tiltja a kaszt alapon történő negatív diszkriminációt (figyelem, a gyakori tévhit ellenére az indiai alkotmány nem törölte el a kasztrendszert, csupán a kaszt alapján történő hátrányos megkülönböztetést próbálja megszüntetni!), de sokáig ez csupán írott szó maradt. Ma azonban már látható némi javulás...például India legnagyobb népességű és egyik legszegényebb államában, Uttar Pardesh-ben is az érinthetetlenek szavazataival került hatalomra a most kormányzó párt. Szóval manapság legalábbis az állam sok pénzt költ a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek felzárkoztatására...kár, hogy a hihetetlen bürokrácia és a mindent átitató korrupció miatt ennek sokszor nincs túl sok látható eredménye.

De térjünk vissza a kasztrendszerhez. Ha ennyi rossz dolgot tudunk neki tulajdonítani, akkor lehet egyáltalán valamit pozitívumként értékelni? A válasz szerintem az, hogy lehet. Például azt, hogy sok száz millió indiainak biztosít viszonylagos biztonságot. Ugyanis a kaszt nem csak azt jelenti, hogy az egyén magasabb vagy alacsonyabb kasztú vagy esetleg érinthetetlen. Ez a rendszer egyfajta közösségi rendszer is, amelyben minden kaszt és alkaszt támogatja a tagjait és megvan a saját szociális élete, amelynek minden tagja részese lehet. És ezek a szoros kötelékek bizony sokszor átsegítik az egyént és a családot a legnehezebb időszakokon is. Mondhatnám azt is, hogy sokkal nagyobb biztonságot kínál a szegények számára, mint az egymást követő indiai kormányok által ezirányban tett erőfeszítések eredményei együttvéve. Ha az egyén itt magára lenne utalva, akkor sokan sajnos nem élnék túl a következő napot sem. :-(

Egy másik igencsak pozitív hatása a kasztrendszernek, hogy még a legszegényebbek számára is biztosít valamiféle öntudatot és önbecsülést azáltal, hogy egy bizonyos közösséghez tartoznak. És ez az önbecsülés adja meg az esélyt arra, hogy még akár a legnyomorúságosabb körülmények között is viszonylagosan boldog, kiegyensúlyzott életet élhessen valaki.

Mindezeken túl a hagyományok, tradíciók tisztelete, a valóban működő kaszt alapú közösségek szerintem nagyban hozzájárulnak az indiai állam viszonylagos stabilitásához is. A számunkra szinte elképzelhetetlen mértékű szegénység és a sokszázmillió nyomorgó ember ellenére nyugalom van az utcákon (persze indiai módon zajjal és káosszal :-)) és akár késő éjjel is nyugodtan sétálhatok a legszegényebb környékeken is anélkül, hogy rablástól kellene tartanom. Nézzük meg, mi van például egyes afrikai államokban, ahol mára már csak a fegyverek és az erő uralma maradt meg...például Libériában sötétedés után még a sarki boltig sem mehettem el a szállásunkról, és éjjel az ENSZ békefentartók is csak igen ritkán merészkedtek ki az utcára, akkor is csak páncélos-gépfegyveres járművekkel...mindezt évekkel a polgárháború és a szabadnak mondott választások után.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mit írhatnék zárszóként. Azt semmiképp, hogy a kasztrendszer jó így, ahogy most van. De azt ugyanúgy nem tudnám nyugodt szívvel mondani, hogy az lenne a jó, ha megszűnne...legalábbis India mai állapotában még semmiképp sem. A kasztrendszer a hiedelmekkel ellentétben nem teljesen statikus...folyamatosan változik, alkalmazkodik a változó körülményekhez. Azt persze majd az idő dönti el, hogy túléli-e a jelenkort, de mindenesetre párezer évet és néhány komoly változást már átvészelt. Abban azonban biztos vagyok, hogy Indiának a nyugati modell feltétlen követése helyett meg kellene találnia azt az utat, ami az ő hagyományainak és kultúrájának megfelel...és ez igaz mind a társadalmi, mind a gazdasági kérdésekre is.