Ha Magyarországon egy férfi mondjuk 35 évesen még otthon él a szüleivel, akkor sokan azt gondolják róla: ezzel a férfival valami nincs rendben. Ha Indiában egy férfi 35 évesen nem él otthon a szüleivel, akkor sokan azt gondolják róla: valami nincs rendben vele. Talán ez a példa – mégha kicsit eltúlzott is – jól szemlélteti a két kultúra különbségét. Akit ennél bővebben is érdekel, milyen is egy hindu család, az kattintson a tovább gombra.
Házigazdáink bizalmas barátként kezelnek minket, szinte családtagként bánnak velünk. Elmesélik az örömeiket, bánatukat, sőt még a családdal kapcsolatos legféltettebb titkaikat is ránk bízzák, így van alkalmunk kicsit jobban belelátni a család életébe. De milyen is egy indiai család? Mindenekelőtt nagy. Itt nem arra gondolok feltétlenül, hogy nagyon sok gyerek születik...egy modern gondolkozású, felvilágosult középosztálybeli családnál már inkább csak két - három gyerek a jellemző, de nem olyan ritka manapság az egy gyerek sem (főleg, ha az elsőszülött fiú lett :-)). Persze a szegényebb, műveletlenebb rétegnél – amely sajnos jelenleg is India túlnyomó többségét jelenti - a mai napig is sokszor akár hat, hét vagy még több gyerek is születik. De egy indiai család nem csak a szülőkből és a gyerekekből áll...
Ott vannak például mindjárt a nagyszülők is. Ugyanis itt a férfiak igen ritkán költöznek el hazulról...maximum csak akkor, ha a munka miatt feltétlenül másik városban kell élniük. Tehát a fiúk otthon maradnak, a kiválasztott feleség pedig új családot kap. Igen, azt hiszem ez a legpontosabb kifejezés, hiszen miután a feleség beköltözött a családhoz, onnantól kezdve ő már a férje családjáért felelős. Az ő feladata a férj szüleinek ellátása is, meg a testvéreké, ha nekik még nincs feleségük. Meg a többi ott élő rokoné. Szóval ha nincs szerencséje az indiai asszonynak, akkor könnyen háziszolga szerepben találja magát. Persze azért ne gondoljuk azt, hogy mindig sanyarú a sorsa az indiai nőknek...itt is van számtalan jó család, ahol az asszony igencsak megbecsült tagja a családnak...a hindu vallás és szokások szerint ugyanis a nő szerepe ugyan más a családban, mint a férfié, de semmivel sem alávalóbb, legalábbis elvileg.
És ha már a „rangsornál” tartunk. A család feje mindig az apa lesz. Akkor is, ha már a fiai felnőttek és ők tartják el a családot. Egyetlen fontos kérdésben sem döntenek nélküle és mindig az ővé a végső szó. Nálunk otthon az elképzelhetetlen lenne azt hiszem, hogy tulajdonképpen az apa rendelkezzen a felnőtt – esetleg már feleséggel és gyerekekkel is bíró - fia jövedelme felett. De itt ez természetes, ugyanis az ő nézőpontjuk szerint az nem a fiú jövedelme, hanem a Családé. És hát a Család feje az édesapa. Érdekes látni, hogy pl. Nandan – aki az egészcsaládot eltartja - mekkora tisztelettel beszél az apjáról és soha eszébe se jutna ellentmondani neki...amikor néha egy – egy különösen kényes kérdés szóba kerül, akkor gyakran azt mondja, hogy ezt a „papával” meg kell beszélnie.
A testvérek között pedig egyértelmű a rangsor: az idősebb fiú felel a fiatalabbakért. Érdekes az is, amikor két fiútestvérnek is van felesége. Ilyenkor a közösség szemében a „rangidős” mindig az idősebb férfi felesége lesz, nem számít az, hogy valójában melyik asszony hány éves, esetleg melyik került előbb a családba.
Na de az indiai családba nem csak a közvetlen rokonok és feleségek számítanak bele. Ezt jól jelzi az is, hogy a hindi nyelvben szinte minden rokonra külön szó van. Másként hívják például az anyai nagymamát, mint az apai nagymamát. Másként az apai ágú nagybácsit, mint az anyait, és persze az sem mindegy, hogy melyik rokon a fiatalabb és melyik az idősebb az adott relációban...és még végtelenségig sorolhatnám. A magyarországi hindi tanárunk mondta is, hogy még ő sem volt képes az összes rokoni kapcsolatot megtanulni. :-)
És ha már ennyien a családba tartoznak, akkor persze ennek jelentősége is van. Az indiai emberek mindig tudják melyik rokonukkal mi történt. Sőt, ha a szükség úgy hozza, akkor kötelességük segíteni is. Például a terhesség idején. Amikor egy asszony terhes lesz és a baba a pocakban már 6 - 7 hónapos, akkor nagyon gyakori, hogy a húga (vagy ha nincs lánytestvére, akkor valamelyik fiatalabb női rokon) odaköltözik a házukba és gondját viseli a nőnek. Mos, főz, takarít...persze nem csak rá, hanem az egész családra, akiket a terhes asszony éppen nem tud ellátni.
De nem csak a közeli rokonokat illik ám segíteni, hanem a legtávolabbiakat is. Mert ha nem teszik, akkor az nagyon rossz fényt vett a családra a közösség előtt. És itt még számít a közösség megítélése. Annyira, hogy nem ritka az, amikor a szegény vidéki rokon vagy annak gyereke egyszer csak úgy dönt, hogy beköltözik a városba és hol köt ki? Természetesen valamelyik távoli nagybácsi vagy unokatestvér házában, lakásában, viskójában. És igen ritka az, hogy ne akadna neki hely. És ha már hely akadt neki, akkor persze étel is.
Itt vannak például házigazdáink. Nandanék szűk családja 6 tagú – az apai nagyszülők, Nandanék és a négyéves kisfiúk, valamint Nandan öccse - , számukra bőségesen elég lenne az a négy kis szoba, amiben a család él. Igen ám, de 12 éve itt él Nandan anyai ágról származó unokahúga is. Meg nemrégiben ideköltözött az unokaöccse is. És hamarosan várhatóan ide fog költözni az unokaöcsi felesége is. Szóval kezd kicsit szűkös lenni a családi fészek. Ráadásul – mivel az ideköltöző rokonok szegények – mindenkiről Nandannak kell gondoskodnia. Ugyanis az édesapja már nyugdíjas, az öccse még tanul, és ugyan a felsége tavaly még tanítónőként dolgozott, azonban az a havi 1500 rúpia (kb. 6000 forint), amit keresett olyan kevés, hogy idén már nem fog dolgozni, hanem inkább a gyerekkel és a szülőkkel foglalkozik.
Ezzel persze mondhatnánk azt, hogy nincs semmi gond, milyen jó, hogy ilyen összetartó a család. És tényleg így is van, ez nagyon jó tud lenni. Kivéve, ha valaki ezzel visszaél. Mert sajnos ez is megeshet. Például itt van a fentebb említett unokaöccs is. Mivel nem túlságosan jólképzett, így könnyű munkát nem talál magának...nehezet pedig nem szeretne végezni. Ezért hát azt kérte Nandanéktól, hogy fizessék be egy angol tanfolyamra (mondjuk sok haszna nincs, már 2 hónapja jár, de még bemutatkozni sem tud ;-)). Nandanék persze fizetik, hisz mit szólna a Család, ha nem tennék. Cserébe az unokaöccs a legcsekélyebb tisztelettel sincs a háziakra, egyedül többet eszik, mint az egész család. A múltkor a saját húga hívta fel sírva az édesanyjukat, hogy próbáljon a lelkére beszélni, mert már nagyon nagyon szégyeli magát a bátyja miatt, hiszen reggeltől estig folyamatosan csak eszik, még a Nandan apjának egészségügyi okból külön beszerzett gyümölcsöket is mindig megeszi. Nandanék meg semmit sem tudnak ezellen tenni...a hűtőt mégse lakatolhatja le. És persze kitenni sem tehetik a házból, hiszen az micsoda szégyen lenne a Család előtt, meg persze az egész közösség előtt. Hiszen ez azt jelentené, hogy ők milyen lelketlen emberek, még a szegény rokont sem akarják segíteni.
Nandannal sokat beszélgettem erről. Persze őt is bosszantja az unokaöcs viselkedése, meg fél attól, hogy még többet és többet akarnak majd tőle a rokonok. De kötelességtudóan teljesíti minden feladatát, amit a Család megkíván. Kérdeztem is tőle, hogy mi lesz akkor, ha még ketten ideköltöznek és esetleg még Babu iskoláját sem fogja majd tudni fizetni a sok extra kiadás miatt. Csak szomorúan széttárta a karját: nem tud mit tenni. Egy másik alkalommal, amikor erről beszélgettünk, akkor meg azt mondta. Az ő hitük szerint ez akkor történik valakivel, ha az előző életében nagy kölcsönt halmozott fel és azt most kell visszafizetnie. Így hát ezt teszi.
