December 6-án volt a 18. évfordulója az ayodhyai mecset lerombolásának, amely akció azóta jelképe lett a hindu-muszlim ellentétnek Indiában. Tegnap, amíg az étteremben vártuk, hogy az ebédünk elkészüljön, a kezembe akadt az aznapi újság, ahol a címlapon szerepelt, hogy hála a fokozott biztonsági előkészületeknek, az évforduló rendbontás nélkül telt el. Az öröm azonban korai volt. Még aznap este bomba robbant itt Varanasiban, a hinduk szent városában, az esti folyóbúcsúztató szertartás (aarti) alatt. Mivel ezen az eseményen rendszeresen több ezer ember vesz részt – helyiek és turisták vegyesen -, így sajnos rengeteg a sérült. A robbantást az Indian Mujahideen nevű radikális muzulmán szervezet vállalta magára. A hivatalos adatok szerint egy kisgyerek halt meg és harmincheten megsérültek, de a helyiek beszámolóját hallgatva és a képeket látva egész biztos, hogy ennél jóval több a sebesült. A terrorcselekmény hátteréről a tovább gombra kattintva lehet olvasni.

A hindu-muszlim ellentétről és az ayodhyai történésekről mindenképpen szerettem volna írni...de nem gondoltam volna, hogy ilyen borzalmas aktualitása lesz. Nagyon sajnálom.

Hogy honnan eredeztethető a hindu-muszlim ellentét? Hát bizonyára az sem segít a barátságos együttélésben, hogy annak idején muzulmán hódítók sorra foglalták el az indiai királyságokat-fejedelemségeket és bizony nem egyszer véres eszközökkel szilárdították meg a hatalmukat. Tömeges áttérésre ugyan általában nem kényszerítették új alattvalóikat, de azért jópár hindu templomot leromboltak és persze jelenthetett előnyt, ha valaki felvette a muszlim hitet. Ennek ellenére – mivel a hindu vallás hihetetlenül toleráns és elfogadó – különösebb vallási feszültség nem volt az ezt követő évszázadok alatt az egyszerű emberek körében. Azonban az érkező britek előszeretettel  alkalmazták az „oszd meg és uralkodj” taktikát és mi sem tűnt egyszerűbben számukra, mint a vallási alapú megosztás. Így hát ezt tették.

India azonban 1947 augusztus 14.-én elnyerte függetlenségét a hihetetlenül karizmatikus és bár hívő hindu, ám minden más vallás iránt is toleráns Mahatma Gandhi vezetésével, így azt gondolhatnánk, hogy megteremtődött az esély a kibékülésre és az egységes India létrehozására. Azonban a tényleges hatalom két párt, a Jawaharlal Nehru által vezetett Kongresszus Párt és az Ali Jinnah által vezetett Muzulmán Tömörülés között oszlott meg. Mivel a két párt vallási alapon állt szemben egymással és így igyekezett stabil támogatást szerezni magának, ezért ez kiegyenlíthetetlen ellentétet jelentett közöttük, amelynek következménye India kettészakadása lett. A kettéválasztást véres belső háború követte. Mire véget ért a polgárháború kb. 10 millió ember cserélt otthont a létrejövő új muszlim Pakisztán és a hindu többségű India között, míg a halottak száma kb. félmillió volt. És azóta is folyamatos a feszültség és a konfliktusok India és Pakisztán között, az elmúlt évtizedekben három háborút is vívott egymással a két ország.

Jelenleg India lakosságának mintegy 12%-a muzulmán és 85%-a hindu, a fentiekből pedig láthatjuk, hogy a történelmi háttér nem igazán segíti elő a két nagy vallás követőinek békés egymás mellett élését. Ennek ellenére a függetlenség utáni indiai belpolitikában évtizedekig egyeduralkodó Kongresszus Párt sokáig nagyon szekurális elveket hangoztatott. Azonban ahogy egyre inkább kezdtek előjönni a gazdasági problémák, úgy kezdett erősödni a nacionalizmus a Kongresszus Párt retorikájában is, így fogva ki a szelet politikai ellenfeleinek vitorlájából. Ez a taktika először eredményesnek is látszott, az 1984-es választáson Rajiv Gandhi vezetésével négyötödös (!!!) parlamenti többséghez jutott a Kongresszus Párt, míg a hindu nacionalista szavazatokat korábban mindig bezsebelő Bharatiya Janata Párt (BJP) csupán 2 képviselői helyet szerzett. Azonban a vég elkerülése érdekében ezután a BJP mindent kockára tett, hogy visszaszerezze a hindu nacionalista választók szavazatait és intenzív muzulmán ellenes kampányba kezdett. A BJP-t ebben támogatta két testvérszervezete is, a kultúrális fronton támadó Hindu Világtanács (VHP,) és a szellemi hátteret adó, 1925-ös alapítású Nemzeti Felszabadítási Szövetség (RSS). Ennek a fundamentalista-nacionalista taktikának volt az egyik kulcsfontosságú eleme Ayohdya.

Ugyanis a BJP célul tűzte ki egy, a hindu egységet szimbolizáló, hatalmas templom építését Ráma szülőhelyén, Ayodyhyában. A gond ezzel csak az, hogy a korabeli hindu templomot még a 16. században leromboltatta Babur szultán és a helyére egy mecsetet építettet, amely egész 1992 december 6-ig állt is. Ez a nap volt ugyanis az, amikorra a BJP egy hatalmas megmozdulást szervezett Ayodhyába, az új hindu templom alapkőletételére. Az ígéretek szerint ekkor még nem bántották volna a mecsetet, hanem csak egy szimbolikus aktus lett volna az esemény, azonban a szónokoktól feltüzelt tömeget később senki nem tudta kordában tartani. Rossz nyelvek szerint nem is próbálták megakadályozni a mecset lerombolását, mert a népszerűségvesztéstől félve a hatalmon levő Kongresszus Párt vezetői nem mertek volna keményen fellépni a hindu egység nevében romboló tömeggel szemben. A mecset lerombolását követő országos zavargásoknak több ezer halálos áldozata volt.

És azóta az országban a hindu-muszlim ellentét folyamatosan a figyelem középpontjában van. Igazából az ember érzése az, mintha a politikai vezetők nem hogy csillapítani próbálnák azt, hanem éppenhogy gerjesztik mindkét oldalról. Mert ugyan a másik oldal jelenkori felelősségéről még nem sokat írtam, de természetesen a muszlim nacionalista pártok is igen aktívak. A függetlenné váló Indiában kezdetben a muzulmánok is a világi elveket valló Kongresszus Pártban bíztak, ám ahogy a gazdasági problémák sokasodtak és a Kongresszus Párt egyre inkább hindu nacionalista hangvételre váltott, úgy távolodtak el a muszlim szavazók tőle. Ami remek alapot adott a muszlim nacionalista pártok növekedéséhez. A feszültséget tovább élezi, hogy az arab országok hathatós pénzügyi támogatásávál újabb és újabb korán iskolák (madraszák) épülnek az országban, sőt több esetben tömegesen tértek át érinthetetlenek muszlim hitre anyagi előnyök reményében.

Szóval itt tartunk most. A politikusok és a média egyre inkább igyekszik a tömeget fanatizálni és a másik ellen hangolni...ki az egyik oldal nevében, ki a másikéban. Pedig se a hindu vallás, se a Korán nem erre tanít elvileg. De az ilyen terrorcselekmények – bármelyik oldal követi is el éppen – a viszályt szítók kezére játszanak. Hiszen ha például egy nagy vallási eseményen történik egy ilyen szörnyűség, még a legbékésebb és legtoleránsabb hívő is jogos haragra gerjed.