Otthon közeledik a karácsony és bizonyára az ünnepi készülődés is már elkezdődött. Indiában a többség persze nem tartja a karácsonyt...ami ugye nem meglepő. :-) Nekünk viszont hiányozni fog. De India azért gondoskodik róla, hogy ne maradjunk ünnep nélkül. Mondhatni itt szinte minden napra esik legalább egy ünnep, de ha csak a legnagyobbakat nézzük, akkor azokból is volt jópár a közelmúltban. A részletekért a tovább gombra kell kattintani.
Az idén októberben tartott 9 napos Navarátrí fesztiválon például három fő istennőt imádnak. Az első három napon Durgát, aztán Laksmít, végül pedig Szaraszvatít köszöntik. Érdekes látvány, ahogy az ünnep során az istennők hatalmas szobrait – több százat!!! - végigvonultatják a városon és utána a hívők rituálisan vízre bocsátják ezeket. Amit az ünneplő tömeg már nem lát, az viszont az, hogy a hajósok lentebb igyekeznek kihalászni az el nem süllyedt szobrokat, hogy aztán a készítőnek eladják azokat, akik jövőre persze újra fel tudják használni az éppen maradt darabokat. :-)
A Navarátri kilenc napját a tizedik napon a Dussera fesztivál zárja, amely Ráma istennek a gonosz Rávana démon felett aratott győzelmét hívatott megünnepelni. Ugyanis ez a démon volt olyan szemtelen és elrabolta Szítát, Ráma feleségét és fogságban tartotta Lanka szigetén, persze csak amíg Ráma ki nem szabadította.
De hogy nehogy unatkozzon az ember, a fenti fesztiválokkal párhuzamosan tartották a Ramlilát is Varanasiban. A Ramlila – mint ahogy a neve is utal rá – Ráma isten történetét dolgozza fel sok napon keresztül. Egész Indiában szoktak ilyen előadásokat tartani, de a legnépszerűbbek az uttar pradeshiek...ez persze nem véletlen, hiszen ennek a hagyománynak a megteremtője a szentként tisztelt Tulsi Das, aki Varanasiban fordította le a Ramajanát szanszkritról hindu nyelvre. A leghíresebb a Varanasitól 15 kilométerre található Ramnagarban tartott Ramlila, ami 31 napon át tart és százezrek látogatják. Az itteni Ramilila „csak” 9 estén át szórakoztatta a tömegeket, de így is sok ezren gyűltek össze minden este. Mi csak az utolsó napon csatlakoztunk a nézőkhöz, ugyanis ezen az estén a lakásunktól csupán 2 perc sétára volt a színpad. :-) Még így is 2 órával az esemény kezdete előtt ki kellett mennünk, hogy olyan helyünk legyen, ahonnan látunk is valamit. De megérte...ugyanis maga az előadás legalább 10 percig tartott és abból állt, hogy hazatért Ráma és Szíta a királyságukba, ahol a bátyja örömmel és öleléssel fogadta őket, majd felültek az addig üresen álló trónra. Mindenesetre a tömegnek nagyon tetszett ez a jelenet, hangos énekléssel és éljenzéssel fogadták a boldog végkifejletet. :-)
Nem sokkal ezek után, november elején tartották a Diwalit, vagy más néven Dipávalit, amely egyben a hindu újév kezdetét is jelzi. Éktelen petárdázással és tűzijátékokkal gondoskodnak az indiaiak a megfelelő ünnepi hangulatról...amiket használnak, azok már nem is petárdák, hanem inkább gránátok, szinte harctéren érzi magát az ember a Diwali estéjén. Volt szerencsénk egy rövid ideig egy jelentősebbnek mondott helyi politikus házának tetőteraszán ünnepelni, aki fontossága tudatában rengeteg tűzijátékot is beszereztetett...néhány ezek közül nyugodtan megállta volna a helyét a budapesti augusztus huszadiki ünnepségen is. Csakhogy az egyik – mintegy 30 rakétát tartalmazó - csomag nem a várt módon, felfelé kezdte el ontani magából a rakétákat, hanem csak úgy oldalra, a teraszra. Volt is nagy menekülés. :-) Szerencsére azért kellemesebb oldala is van a Diwalinak, például az, hogy ilyenkor minden házat teljesen kitakarítanak, esetleg még ki is festenek, illetve estére minden ablakba és szobába mécseseket raknak, mert Laksmi istennő csak akkor látogatja meg a házat, ha az fényárban úszik...márpedig ő hozza a vagyont és a szerencsét.
Két héttel a Diwali után pedig Varanasi szerintem legszebb ünnepét tartják, a Deep Diwalit. Ha jól tudom, ezt máshol nem ünneplik ilyen nagy pompával...de itt fantasztikus. A folyópart ilyenkor mécsesek százezreivel van kivilágítva és minden gháton valami ünnepi rendezvény van, ami próbálja felülmúlni a többit. Ezen az estén csónakkal végighajózni a ghátak előtt valami egészen csodálatos élmény. Csónakázás után pedig mi belevetettük magunkat a folyóparton sétáló óriási tömegbe, hallgattuk a lüktető zenéket és ámultunk a legkülönfélébb szent emberek által tartott szertartásokon.
Ezen kívül persze még számtalan kisebb nagyobb ünnepet éltünk már át az elmúlt hónapokban, van amiről sikerült megtudnunk, hogy mi is volt, van amelyikről azóta sem. De ami biztos...a hindu ünnepeknek valami egészen különleges hangulata van. Az indiaiak ilyenkor teljesen átadják magukat ezeknek, még a legszegényebbek sem gondolnak nehéz helyzetükre, és úgy érzik, a lelkük megtisztul...
