India, India

A korrupció szó szerint az indiai mindennapok része. Annyira, hogy szerintem ez az egyik fő problémája Indiának, egyértelműen gátolja a gazdasági fejlődést, és nem utolsó sorban a szegénység elleni küzdelmet is. Bár a Transparency International által nemrég közzétett korrupciós listán India csak a 84. helyen szerepel, azaz néhány országnál kevésbé korruptnak bizonyult - például Szomáliában és Afganisztánban is rosszabb a helyzet -, azonban szerintem csak azért ilyen „jó” ez a helyezés, mert korruptak voltak a válaszadók. :-) Amit itt látunk és hallunk ugyanis, az szinte elképesztő. Akit érdekelnek a részletek, az kattintson a tovább gombra.

A blogon most először nem saját videó szerepel. De annyira jól mutatja, hogy milyen egészségügyi ellátásban reménykedhetnek a szegényebb indiaiak (akik a túlnyomó többséget alkotják), hogy mindenképpen érdemes megnézni. Ha az ember nem gondol bele a látottakba, akkor humoros, ha belegondol, akkor borzalmas...ha pedig az utolsó jelenetet is megnézi, akkor horrorisztikus.

A vallás témája nem véletlenül került az indiai mindennapok sorozatba...ugyanis a hit, a vallási tradíciók a mai napig is a mindennapok részét képezik Indiában. Lehet ugyan, hogy Bombay vagy Delhi modern üzleti negyedeiben már csak egyes ünnepekkor élednek fel a hagyományok, de elég csak egy kicsit arrébb menni, a kisebb városokba és legfőképp a kis falvakba, ahol az indiaiak túlnyomó többsége él, egyből szemünkbe fog ötleni, hogy itt bizony az emberek életének szerves és meghatározó részét képezi a vallás. Mivel számos esemény és történés csak ennek fényében értelmezhető, így talán nem haszontalan, ha egy kicsit megnézzük, miről is szól a hinduk vallása. Sok mindent én sem tudtam, amíg utána nem néztem kicsit alaposabban. :-) A tovább gombra kell kattintani a folytatásért.

Ha a nyugati világban szóba kerül a kasztrendszer, szinte mindenki elítélően nyilatkozik róla, hosszasan ecsetelve az embertelenségét. Ami érthető is, hiszen hozzánk többnyire csak azok az elborzasztó hírek jutnak el, hogy rengeteg ember szenved hatósági és közösségi erőszaktól, hátrányos megkülönböztetéstől Indiában, csak azért, mert kaszton kívüliek, azaz érinthetetlenek. Gyakran hallani, hogy korlátozzák az érinthetetlenek ivóvízhez, termőföldhöz, saját ingatlanhoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, de még a szabad vallásgyakorláshoz való jogát is. Valamint azt is tudjuk, hogy ha valaki egy bizonyos kasztba születik, akkor nem választhatja meg szabadon, mit szeretne dolgozni és nincs más lehetősége, mint úgy élni az életét, ahogy azt a kasztja szabályai megkövetelik. Az időnként fel-fellángoló kaszt alapú erőszak valóban borzalmas, de mielőtt valaki ezt azzal intézné el, hogy India társadalma elmaradott és barbár, javaslom, hogy nézze meg az elmúlt napok magyarországi híreit, biztos vagyok benne, hogy köztük is találni fog hasonlóan szörnyűeket. De a kasztrendszerről szóló hírek negatív hatását még az is tetézi, hogy a mi nyugati invidualista neveltetésünk az egyéni szabadságjogok ilyen fokú korlátozását nem tudja elfogadni. De valóban csak rossz oldala van a kasztrendszernek? A tovább gombra kattintva az erről szóló gondolataim olvashatók.

Papu...így ismerte mindenki. Egy nagyon szorgalmas, tisztességes ember volt...villanyszerelőként dolgozott, alkalmi munkákból próbálta meg becsülettel felnevelni három fiát. Ebben próbáltunk mi is segíteni neki,  a gyerekeknek sikerült támogatókat találnunk, így továbbra is járhattak iskolába. Azonban Papu szájrákot kapott...tavasszal diagnosztizálták nála. Az égetési szertartása a hagyományoknak megfelelően a Gangesz partján volt nemrégiben...hitük szerint ő már a Nirvánából figyel minket. Hogy mi lesz a családdal ezután, azt még nem tudjuk biztosan. Az anyuka azt szeretné, hogy a fiai továbbra is járjanak iskolába, nem küldi el dolgozni még a legidősebbet sem, inkább ő maga próbál valami munkát találni. Ebben a bejegyzésben elmesélem Papu betegségének és „gyógyításának” történetét...tanulságos...hű képet ad arról, hogy a szegényeknek milyen esélyük van a gyógyulásra, ha megbetegszenek. A tovább gombra kell kattintani a részletekért.

Tegnap Mehdiganj-ban jártunk. Elsősorban azért, hogy megbeszéljük Nandlal Masterral és a gyerekekkel a következő hónapok tanmenetét...de a legörömtelibb pillanatok azok voltak, amikor átadtuk a gyerekeknek a támogatóik által küldött ajándékokat és leveleket. Persze a gyerekek önfeledt örömén túl is fontos ez az esemény - bár kell ennél több egyáltalán? -, hiszen meggyőzödésünk, hogy az oktatási programunk akkor lesz hosszú távon is sikeres, ha a gyerekek és a támogatóik között kialakul egy kis személyes kapcsolat. Ezzel is ezt szeretnénk elősegíteni. Íme néhány kép az eseményről, reméljük visszadják valamennyire a gyerekek örömét. :-)

Elnezest, ez most ekezetek nelkul lesz, ugyanis a gepen, amin irom nincsenek magyar karakterek. Ugyhogy rovidre is fogom, bar a tema szerintem erdekes. Mint tobb korabbi bejegyzesben utaltam ra, a videki iskolak sajnos sokszor tanarhiannyal kuzdenek...igy peldaul a Mehdiganj falusi korzetben gyakorlatilag nincs olyan iskola, ahol a gyerekek szamitastechnikat es megfelelo szinvonalon angolt tanulhatnanak...ezert is jarunk ki heti ketszer az egyik iskolaba, hogy legalabb amig ott vagyunk, addig probaljunk egy picit segiteni ebben. Es emiatt dontottunk ugy, hogy amig a hazalatogatas es a vizumugyintezes miatt el kell hagynunk Indiat, addig felfogadunk egy szamitastechnika tanart, aki heti haromszor kijar a Lok Samiti iskolajaba a tamogatott gyerekeket tanitani. Ha a kezdemenyezes bevallik, akkor hosszu tavon is szeretnenk ezt biztositani a gyerekeknek. De hogy miert is irok most errol? Mert a gyerekek megirtak az elso tesztet...a tovabb gombra kattintva el lehet olvasni a feladatsort (a Lok Samiti vezetoje altal leforditva angolra :-)) es a gyerekek eredmenyet is meg lehet nezni. Annyit mar most elarulhatok, hogy nehanyukat nagy dicseret illeti, masokat meg kicsit biztatni kell.

Surej-el Mehdiganj-ban ismerkedtünk meg, ő Nandlal Master egyik fő segítője a Lok Samiti-nél. Az esküvőjére pedig meghívott minket is és nagy örült amikor elfogadtuk a meghívást, annak ellenére, hogy az esküvő Delhiben volt. Ugyanis a menyasszony családja Delhi egyik külvárosában él. Egy korábbi bejegyzésben már részletesen írtam az indiai esküvői szokásokról, így most ezt nem teszem, azonban néhány érdekességet ez az esküvő is tartogatott...a tovább gombra kattintva lehet ezekről olvasni.

Sandeep 13 éves, de már több mint egy éve nem járhat iskolába, mivel minden nap reggeltől estig dolgoznia kell...a testvéreivel együtt egy selyemszövő műhelyben keresi meg a napi megélhetésre való pénzt. Vele beszélgettünk, Nandnan volt a tolmácsunk. A tovább gombra kattintva elolvasható a riport magyarul is, igaz nem tükörfordításban, de a lényeget igyekeztem jól visszadni.

Az indiaiak szeretnek énekelni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy miután megkapták az egyenruhájukat a gyerekek Mehdiganjban, egy spontán előadást rögtönöztek számunkra és a magyarországi támogatóik számára...nagyon megható volt. Különösen, mikor megtudtuk, hogy ez teljes egészében az ő ötletük volt. Megkérdeztük, hogy miről szól az ének és kiderült, hogy a női jogokról. A Lok Samiti iskolájában tanulták.

Aki közelebbről ismer, az tudhatta, hogy számomra az egyik legnehezebb dolog Indiában az evés lesz. Ugyanis egyrészről nem szeretem az indiai konyhát (látott már valaki ilyet?), másrészt sok húst eszem, ami a világnak ezen a részén – különösen nyáron – nem teljesen veszélytelen. Dóri szerencsére sokkal jobban csinálja nálam, ő szereti az indiai ételeket és Indiában húst sem eszik. :-) De hogy miként is nem halunk éhen, az a tovább gombra kattintva megtudható.

Anita egy 6 tagú szegény falusi családban él. Édesapja selyemszövőként dolgozik, a család összes bevétele 2000 – 2500 rúpia (8000 – 10 000 Ft) között mozog havonta. A szülők szeretnék, hogy a lányuk tanuljon és Anita valóban jó tanuló is...ezt magunk is tapasztalhattuk, hiszen rendszeresen jár az általunk tartott különórákra. Sajnos azonban az oktatás költségeit a család már nem tudja kigazdálkodni, így felmerült az is, hogy a kislány kimarad az iskolából. Szerencsére Anitának már van támogatója, így továbbra is járhat iskolába. A riport Anitával készült, a tovább gombra kattintva pedig néhány képet is meg lehet nézni arról, hogy hogyan él ez a kislány.

Azt hiszem, erről még csak apróbb említést tettünk eddig, pedig ez is egy igen szép része az itteni munkánknak...egész pontosan Dóri munkájának, mert ő foglalkozik aktívan a támogatott városi gyerekek rendszeres vagy esetenkénti tanításával. A tovább gombra kattintva megtudhatod, hogy mik a tapasztalataink. :-)

India időjárását alapvetően a monszun határozza meg. Ezt talán mindenki tudja. De milyen ezt megélni? Na, ezt eddig én sem tudtam. Most viszont már van némi elképzelésem róla, így akit érdekel, az kattintson a tovább gombra. :-)

Surej nem tudja hány éves, csak azt, hogy 5 éve nem járhat iskolába, hanem dolgoznia kell. Szerintünk most olyan 12 – 13 éves lehet.  Egy selyemszövő műhelyben dolgozik a hét minden napján, szabadnap vagy szabadság nélkül. Vele beszélgettünk, Nandnan volt a tolmácsunk. A tovább gombra kattintva elolvasható a riport magyarul is, igaz nem tükörfordításban, de a lényeget igyekeztem jól visszaadni.

Mivel többen érdeklődtek, hogy mi lett végül a korábbi bejegyzésben bemutatott papagájjal így gondoltam, hogy ismét írok róla. Pontosabban róluk, mert most már ketten vannak. A papagájpár történetéért és még egy kis szomorú adalékért az indiai papagájtartási szokásokról a tovább gombra kell kattintani.

Ezúttal Pooja Patellal készítettünk interjút, aki egy nagyon szegény 20 tagú falusi nagycsaládban él, ennek ellenére osztályelsőként végzett tavaly az iskolában. Aki kicsit többet szeretne megtudni Pooja-ról, az kattintson a tovább gombra...és persze nézze meg a videót is. :-)

Eredetileg más bejegyzést terveztem, de az élet – mint olyan gyakran , itt Indiában – közbeszólt. Ugyanis tegnap este egy olyan szomorú történetről szereztünk tudomást, amit úgy érezzük, hogy érdemes megosztani másokkal is...márcsak azért is, mert tökéletesen rávilágít az itteni nők kiszolgáltatot helyzetére. A tovább gombra kattintva lehet elolvasni a történetet.

Kisebb szünet után most folytatjuk a gyerekekkel készült riport sorozatunkat és mindjárt egy remek videóval. Mamta, aki talán a legbeszédesebb az összes támogatott gyerek közül, nem csak bemutatkozik, hanem a videó második felében még körbevezet minket a házban is, ahol a családjával élnek, így ez a riport azok számára is érdekes lehet, akik arra kíváncsiak, hogy milyen körülmények között élnek az indiai falvakban. A tovább gombra kattintva természetesen el is olvasható, amit Mamtáról és családjáról megtudtunk és még képeket is mutatunk. 

Ezt a bejegyzést tulajdonképpen Dóri írta, én csak végleges formára hoztam. Ugyanis ekkor nekem még tartott a pár napos otthoni pihenő, hogy a kutyaharapás okozta gyulladás elmúljon, így csak Dóri tudott elmenni a Nandlal Master által szervezett eseményre Mehdiganjba. Igazából nem tudtuk pontosan mi is lesz ez – hiába, a nyelvi korlátok miatt telefonon nehéz megértenünk egymást -, csak annyi volt világos, hogy ott lesznek sokan a tanítványaink közül is, meg néhány vendég. Mindenesetre annyit elárulhatok már most, hogy meglepődtünk. Akit érdekelnek a részletek, az kattintson a tovább gombra. :-)

Így még sohasem utaztunk...egy indiai család tiszteletbeli tagjaiként. Már régóta terveztük Dórival, hogy kiveszünk egy pár nap „szabadságot” és elutazunk valahova, ahol az idő kellemesebb, mint az itteni 48 fok. Aztán kiderült, hogy Nandanék is életük első nyaralására készülnek...így jött az ötlet, hogy menjünk együtt. Aki a képek nézegetésén kívül olvasni is szeretne, az kattintson a tovább gombra. :-)

Kicsit izgultunk az első on-line szülői értekezlet előtt. Hogy fog sikerülni? Mit fognak szólni hozzá az otthoniak? És mit az itteni gyerekek...nem lesznek nagyon félénkek? Ugyanis elég jellemző, hogy az amúgy vidám alaptermészetük ellenére, amikor nyilvánosság előtt kell szerepelniük, különösen ha fényképező, kamera vagy fehér ember is van ott, akkor ledermednek. Márpedig itt minden volt: nyilvánosság, kamera és sok fehér ember. A tovább gombra kattintva megtudható, hogy indokolt volt-e a félelmünk. :-)

Megjegyzés: bár szerettem volna, de nem sikerült videóra felvenni a „szülői értekezletet”, így most csak azokból a képekből tudok néhányat megmutatni, amit eredetileg a támogatóknak gyűjtöttünk össze az indiai munkánkról.

Az állati sorsokról írt bejegyzésben elfelejtettem írni a papagájokról, pedig hát illett volna, hiszen a befogott példányok sorsa egyáltalán nem irigylésre méltó. Többnyire olyan kicsi kalitkában tartják szerencsétleneket, hogy még a szárnyukat sem tudják tisztességesen kinyújtani és pusztán szeretetből olyan ételekkel tömik (pl. ghivel kevert tejben áztatott cukrozott főt rizs), amelyek a legkevésbé sem hasonlítanak a természetes táplálkozásukhoz...így többnyire pár hónapon belül elpusztulnak szegény párák. De most már ha akarnék se tudnék megfeledkezni róluk, ugyanis időközben papagájtulajdonosok lettünk. Hogy miért és hogyan? A részletekért a tovább gombra kell kattintani. :-)

A kérdésre válaszolva elsőre azt mondanám, hogy sehogy. De mégis...valahogy túlél sok család, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem vagy csak alíg haladja meg az ezer forintot. Sokan kérdezték már tőlem otthonról, hogy mégis milyen árak vannak itt, hogy ehhez tudják mérni a szegény családok jövedelmét. Így hát igyekeztem összeszedni néhány, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen dolog árát és számolgattam is egy kicsit, hogy hogyan is lehet túlélni ennyi pénzből. A tovább gombra kattintva Te is elgondolkozhatsz ezen a rejtvényen.

Vagy ahogy angolból átvéve sokan nevezik: fairtrade. De miért is írok erről? Egyrészt mert jó dolog  (mármint a méltányos kereskedelem :-)), amiről nem árt, ha minél többen tudnak, hogy mi is ez és miért segíti a szegény országok még szegényebb termelőit. Másrészt meg azért is, mert Varanasi méltán híres a gyönyörű selymeiről, viszont azok készítői gyakran nagy nyomorban élnek...így arra gondoltunk, hogy az otthoni vásárlók és a helyi készítők is jól járnak vele, ha magunk is megpróbálkozunk a méltányos kereskedelemmel. A részletekért kattints a tovább gombra.